A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14
Elmélkedés:
Az evangélisták közül Szent Lukács foglalkozik a legtöbbet Jézus
gyermekkorával. Evangéliumának elején megismerkedhetünk Jézussal, aki
gyermekként érkezett emberi világunkba. A gyermek Jézus elfogadja
édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József irányítását, és
engedelmeskedik nekik. Ugyanakkor tudatában van annak is, hogy ő valójában
a mennyei Atya gyermeke, Isten Fia, miként erről a tizenkét évesen
szüleivel Jeruzsálembe zarándokló Jézust bemutató jelenet tanúskodik.
A mai evangéliumban Szent Máté művéből az a jelenet tárul elénk, amikor
nyilvános működésének ideje alatt egy alkalommal a már felnőtt Jézus
gyermekeket állít példaképként tanítványai elé. A gyermeki lelkület azért
követendő, mert a gyermek engedelmessége szülei iránt annak példája,
ahogyan a keresztény ember Istennek engedelmeskedik. A gyermeki lelkület
másik fontos eleme a bizalom, azaz nem féltjük életünket, hanem az Isteni
Gondviselésre bízzuk magunkat.
Jézus gyermekekkel szemben tanúsított magatartása azt jelzi, hogy Isten
szeretettel fordul a gyermekekhez, akiket a felnőttek sokszor lenéznek,
lekezelnek. A mi Urunk felnőttként is a gyermekek barátja maradt,
figyelemmel, szeretettel fordult feléjük, és példaként állítja őket
követői elé.
Amikor megkereszteltek, Isten gyermeke lettem. Meg tudtam-e őrizni
magamban az istengyermekség lelkületét? Gyermeki bizalommal,
engedelmességgel fordulok-e Istenhez, aki az én mennyei Atyám?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent
dicsérete és magasztalása mindörökké.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130813.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése