A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s
magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve
a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg
mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De
azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között?
Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még
Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie,
fölfeszítik, de harmadnapra feltámad." Erre eszükbe jutottak ezek a
szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek.
Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő
asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották,
és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a
sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és
hazament.
Lk 24,1-12
Elmélkedés:
Húsvéti jelek
Nikolausz Kopernikusz, a híres lengyel csillagász a következő feliratot
vésette sírkövére: „Nem kérek Páléhoz hasonló kegyelmet, sem azt, ami
Péternek adatott. Csak a keresztfán a jobb latornak adott irgalomért
fohászkodom". Ehhez hasonló alázattal imádkozunk a mai estén mindannyian
Istenhez: Irgalmazzon nekünk és a feltámadás által adja meg nekünk az örök
életet! Hirdesse ez az éjszaka az irgalom győzelmét a bűn felett, az élet
győzelmét a halál felett!
A világosság elmúltával és a sötétség beálltával kezdődik a húsvéti
vigília szertartása, amely a tűzszenteléssel, valamint a húsvéti gyertya
meggyújtásával és annak templomba hozatalával kezdődik. Ezután következik
a húsvéti örömének, amely összefoglalja a megváltás történetét. Az
igeliturgia során felidézzük azokat az ószövetségi eseményeket, amelyekkel
az üdvtörténet során Isten előkészítette a Megváltó érkezését. A
keresztség szentségének kiszolgáltatása, illetve ahol nincsenek
keresztelendők a keresztségi fogadalom megújítása után a szokásos módon
folytatódik a szentmisében az eucharisztia liturgiája, amelyet a
feltámadási körmenet követ. (Ez utóbbit vasárnap hajnalban vagy délelőtt
is szokták tartani.)
A szertartás elemei a feltámadásba vetett hitet kívánják felébreszteni és
erősíteni. Hogyan született meg egykor a húsvéti hit Jézus apostolaiban,
tanítványaiban és az asszonyokban? Hogyan születik meg a feltámadás
húsvéti hite bennünk, bennem? A mai evangélium az első húsvéti élményt
írja le. Vasárnap hajnalban asszonyok mennek Jézus sírjához, hogy a
pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. Az ehhez szükséges
illatszereket viszik magukkal. A sziklasírt, amelyben elhelyezték Jézus
testét, most üresen találják, az Úr teste nincs a sírbarlangban. Isten
küldötteitől, angyaloktól tudják meg a test eltűnésének okát: Krisztus
feltámadt, ahogyan erről még életében beszélt. Az asszonyok
visszaemlékeznek Jézus szavaira, de az evangélista nem mondja azt, hogy
ebben a pillanatban már eljutottak az Úr feltámadásába vetett hitre.
Mindenesetre elindulnak az apostolokhoz, és elmondják nekik, amit a sírnál
találtak, és amit az Isten küldöttei mondtak nekik. Még ekkor sem állítják
azt, hogy ők már hisznek abban, hogy az Úr feltámadt. Az apostolok nem
hisznek nekik, asszonyi fecsegésnek tartják mindezt, Péter mégis a sírhoz
siet, de ott ő sem tud meg többet a történtekről, legfeljebb annyit, hogy
az asszonyok igazat beszéltek.
Ez a húsvéti beszámoló azt tanúsítja, hogy külső jelek alapján még nem
születik meg a hit sem az asszonyokban, sem az apostolokban. Vannak jelek.
Ott van az üres sír, ami megmagyarázhatatlan. A sírban láthatók az
otthagyott leplek. Ott vannak a fehér ruhába öltözött isteni küldöttek,
elhangzik részükről egy üzenet a feltámadásról, de ezt még nem érti meg
senki. Mindezen külső jelek még nem elegendőek a hit megszületéséhez.
Csupán értetlenséget, csodálkozást, félelmet keltenek és kérdéseket
támasztanak. A hit csak valamivel később, a feltámadt Krisztussal való
találkozáskor születik meg. Így van ez az asszonyok és az apostolok
esetében. E találkozásokról szólnak a húsvéti időszak evangéliumi
történetei.
Most elégedjünk meg azzal, hogy elgondolkozunk azon, hogy valami mégiscsak
történhetett, ami változást eredményezett az apostolokban. Valami
történhetett, ami eloszlatta félelmüket és Krisztus feltámadásának
hirdetőivé tette őket, s ezért az igazságért még az életüket is készek
voltak feláldozni. Értelmemmel és szívemmel egyaránt keresem a
magyarázatot a történtekre. Látom a jeleket, olvasom az üzenetet, az
örömhírt, és várom a találkozást a Feltámadottal, hogy bennem is
megszülessen a hit.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti hitünket, hogy van örök élet
és létezik a mennyország. Feltámadásod erősíti bennünk a reményt, hogy
eljuthatunk a mennyországba és a feltámadásra. A mennyei Atya nem csak új,
feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz a boldogsággal. Az örök
boldogság pedig azt jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele
lehetünk. Feltámadásod számunkra és minden ember számára megnyitja az
üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadjunk
benned!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130330.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése