Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54
Elmélkedés:
Már Jézus nyilvános működésének kezdetén is vannak olyanok, akik
kételkedve figyelik tevékenységét, hallgatják tanítását. Az egykori
vallási vezetőknek számító írástudók és farizeusok az első időkben
cselekedeteibe próbálnak belekötni, például abba, hogy miért a szombati
nyugalom idején gyógyítja meg a betegeket. Kötekedő szándékuk másik
példája, amikor Jézust azzal vádolják, hogy a „gonosz lelkek fejedelmével"
szövetkezve űzi ki a megszállottakból az ördögöket. Később azzal is
találkozunk, hogy szavaiban, tanításában keresnek hibát. Jézus ugyanis
újszerűen értelmezi a mózesi törvényeket, és nem azok betű szerinti
megtartását tartja a legfontosabbnak, hanem a törvény mögött húzódó isteni
szándék szerinti életet.
Egészen más azonban a nép hozzáállása Jézus személyéhez. Ők másképpen
hallgatják szavait és felismerik benne Isten igazságát. Más szemmel nézik
csodáit is, amelyekben az irgalmas Isten cselekedeteit vélik felfedezni.
Nyitottság és hit jellemzi őket. Ennek egyik példája a kafarnaumi
tisztviselő esete, amiről a mai evangéliumban olvasunk, s amelyhez hasonló
esettel Máté és Lukács evangéliumában is találkozunk, ott a zsinagóga
elöljárójának kislányát támasztja fel Jézus. János evangélista nem magát a
csodát, a gyógyítást írja le, hanem azt emeli ki, hogy a tisztviselő „hitt
Jézus szavaiban" (Jn 4,50).
Milyen jel, esemény képes hitet ébreszteni bennünk a nagyböjti időben?
Kérem-e Jézustól az élő hit ajándékát? Szolgálja a Hit éve hitünk
felébredését, erősödését!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak
engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az
evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz,
hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek"
szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben,
emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
vetni.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130311.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése