Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat
hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a
városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt
hozzá: „Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj
föl!" A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt
anyjának.
Lk 7,11-17
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a
maiban pedig egy halottat támaszt fel. A százados esetében egy férfi
kérésére, az ifjúnál pedig édesanyja, egy nő érdekében cselekszik. Mind a
pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalan tett
volt a zsidó törvények szerint, de Jézus mindkét esetben megszünteti a
határt a tisztátalan és a tiszta között, mert a jócselekedet ezt
megkívánja. Jézus örömhíre ugyanis nem ismer határokat, nem lehet korlátok
közé szorítani, hanem minden emberhez szól. A jótettek sem korlátozódnak
egyesekre, hanem bárkivel megtörténhetnek, aki hisz Jézusban és elismeri
azt, hogy szüksége van az isteni segítségre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked
szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom
kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked
szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése