Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a
pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80
Elmélkedés:
Mi lesz ebből a gyermekből?
A mai napon Keresztelő Szent János születését ünnepli Egyházunk
világszerte. Ha röviden, mindössze egyetlen mondattal szeretném
összefoglalni Keresztelő János nagyságának titkát, akkor talán ezt
mondhatnám: Az Isten által meghatározott időben az Isten által
rábízottakat hirdette és azt cselekedte, amivel Isten megbízta. Érdemes
azonban részletesebben kifejtenünk mindezt.
Keresztelő János az Isten által meghatározott időben élt. Érthetjük ezt
úgy, hogy nem akkor született meg, amikor szülei, Zakariás és Erzsébet
szerették volna, hanem akkor, amikor Isten akarta. Az evangélium tanúsága
szerint mindketten éltesebb korúak voltak, s emberileg már nem
számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni. Ezt igazolja az a tény,
hogy amikor templomi szolgálatteljesítése alkalmával Zakariásnak
megjelenik az angyal és hírül hozza neki, hogy hamarosan gyermek fog
születni, akkor ő egyszerűen nem hiszi ezt el. Hitetlenségének az lett a
következménye, hogy megnémult, és egészen a hír beteljesedéséig, azaz
gyermeke születéséig nem tudott megszólalni. Magas életkoruk miatt tehát
Zakariás és Erzsébet nem gondolt már arra, hogy Isten gyermekáldásban
részesíti őket. De Isten másként akarta. Nála semmi sem lehetetlen. Így
született meg János a Mindenható akaratából akkor, amikor Isten ezt
elrendelte. A mai ünnep evangéliuma éppen az ő születésekor történt csodás
eseményekről számol be: Zakariás némaságáról, a névadás különleges
módjáról, majd újbóli megszólalásáról, valamint az emberek
csodálkozásáról.
Keresztelő János az Isten által meghatározott időben született és élt.
Érthetjük ezt úgy is, hogy amikor Isten elérkezettnek látta az időt arra,
hogy a világba elküldje Fiát, a Megváltót, akkor az ő érkezését
előkészítendő küldte el Keresztelő Jánost. János az idők teljességében, a
messiási időben, az ószövetség végét és az újszövetség kezdetét jelentő
időben született. Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akaratából jövünk a
világra. Érdemes hinnünk abban, hogy nem véletlenül éppen ebben a korban
élünk. Érdemes hinnünk abban, hogy gyermekkorunktól fogva testi és lelki
fejlődésünk érdekében Isten mindent megad ahhoz, hogy az általa óhajtott
küldetésünket elvégezzük életünk során.
Keresztelő Szent Jánosról tett második kijelentésünk így hangzott: az
Isten által rábízottakat hirdette. Lukács evangélista összefoglalóan írta
le János beszédét (vö.: Lk 3,7-18). A János által mondottak három dolog
jellemzi. Egyrészt szavaiban észrevehetjük a prófétai keménységet,
egyfajta fenyegetést azok iránt, akik nem hajlandók Isten törvényei
szerint élni. Így beszélt: „Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket,
hogy fussatok az eljövendő harag elől?" (Lk 3,7). Beszédének második
jellegzetessége a buzdítás. Felszólítja, bátorítja, buzdítja a tömegesen
hozzá érkezőket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcsét teremjék (vö.: Lk 3,8).
Újra eléjük tárja a törvények megtartásának útját, az Isten felé vezető
utat. Harmadsorban pedig János beszédében felfedezhetjük a Krisztusra
mutatást. Eloszlatja azokat a félreértéseket, amelyek szerint ő volna a
messiás, ehelyett inkább rámutat Krisztusra, az Isten küldöttére és később
saját tanítványait is őhozzá küldi. A Keresztelő tehát azt hirdeti, azt
tanítja az embereknek, amit Isten bíz rá. Talán jó volna nekünk is
meghallanunk és megszívlelnünk, amit Isten üzen nekünk küldöttei által.
A Megváltó előfutáráról harmadikként azt állítjuk, hogy azt cselekedte,
amit Isten meghatározott számára, és itt a keresztelést, a bűnök
bocsánatára végzett keresztelést szükséges megemlítenünk. János
megkeresztelte mindazokat, akik kifejezték bűnbánatukat és tanújelét adták
annak, hogy készek visszatérni Istenhez. Az Isten útjának keresése
mindennapos feladat számunkra. A keresztség egykor kapott kegyelem és az
istengyermeki állapot felelevenítése mindennapos feladat számunkra.
Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akarata szerinti cselekedeteink az
üdvösséget biztosítják számunkra.
Befejezésül még egy gondolat. A János születése körüli csodás események
láttán az emberek ezt kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Amikor mi
megszülettünk, bizonyára sokak fejében szintén megfordult ugyanez a
kérdés: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Próbáljunk meg odahaza őszintén
válaszolni erre a kérdésre! Mi lett belőlünk?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mennyei Atyánk, irgalom Istene! Nagy alázattal és bűneink beismerésével
indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s csak
tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele.
Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársaimnak,
így fejezve ki szeretetünket feléjük. Tégy minket a szeretet és az
irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki elindulhasson feléd, az irgalomban
gazdag Atya felé. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése