Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már
esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap
eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő
fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés
ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!"
Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi
majd?" Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét.
Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor
beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
„Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!" Jézus ezt
válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki
azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe", és nem
kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban
úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek,
hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök,
bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
Mk 11,11-26
Elmélkedés:
Két jelképes Jézusi cselekedetről hallottunk a mai evangéliumban. A
kereskedők templomból való kiűzését teljesen helyénvalónak és jogosnak
tartjuk, hiszen az Isten házához méltatlan volt tevékenységük. Ha el is
csodálkozunk Jézus hevességén, érthető magatartása. A fügefa
megátkozásának cselekedete viszont már nehezebben értelmezhető számunkra.
Mit ártott az a szegény fa, hogy meg kellett átkozni? Hiszen még itt sem
volt az érés ideje!
A két történet közös vonatkozásait keresve és felfedezve azonban
megérthetjük a cselekedet mondanivalóját. A fügefa számára váratlan volt,
hogy elérkezett számára az az idő, amikor termést kellett volna
felmutatnia. A kereskedők számára is váratlan volt Jézus rajtaütésszerű
támadása ellenük. Jézus nem jelentette be előre sem a fügefának, sem a
templomi árusoknak, hogy mikor fog érkezni és mikor érkezik el számukra az
elszámolás ideje. Ebből a szempontból tehát Jézus érkezésére nem lehet
felkészülni, mert nem tudhatjuk előre annak idejét. A hívő embert ez a
tény arra ösztönzi, hogy mindig legyen készen. Bármikor elérkezhet
számunkra a Jézussal való találkozás ideje. Nem mondhatjuk, hogy most
nincs itt az ideje érkezésének és azt sem, hogy jöjjön később, addig
rendet rakunk. Mindig legyünk készen a vele való találkozásra!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
Tebenned váljék gazdaggá.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése