Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28
Elmélkedés:
A kísértés, hogy ne Krisztus, hanem az ember legyen a középpontban, az
apostolokat sem kerülte el. Jézus immár harmadszor beszél nekik
szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, de ők mit sem törődnek ezzel.
Együttérzésük teljes hiányáról tanúskodik, hogy Jakab és János dicsőséges
trónra vágyakoznak, de a többiek is ugyanígy gondolkozhattak, különben nem
nehezteltek volna meg két társukra. Vágyaim, elképzeléseim és terveim is
sokszor túlzottan nagyok. Vágyom az elismerésre, a földi dicsőségre és
talán az üdvösségre, a mennyei jutalomra is. Ehhez azonban keresztút,
önfeláldozás, szolgálat vezet, melyet nekem, Krisztus tanítványának
vállalnom kell.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád
és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek
minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát
neked és dicsőítsen téged.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése