Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten
evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban!" Amikor a Galileai-tó partján járt, látta,
hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a
tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek
halászává teszlek titeket." Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába
szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és
testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt
meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és
követték őt.
Mk 1,14-20
Elmélkedés:
2012. január 22. – Évközi 3. vasárnap Emberek halászai
Az elmúlt napok vezető hírei a zátonyra futott óceánjáró hajóról szóltak.
A kis olasz sziget plébánosának elmondása szerint a szerencsétlenség
estéjén az egész lakosság megmozdult és részt vett a bajba jutottak
mentésében. Ő is megnyitotta a templom kapuit, hogy a túlélők menedéket
találjanak. Az atya meghatottan beszélt a Vatikáni Rádió adásában arról,
hogy takarókról gondoskodtak legalább a gyerekek számára és próbáltak
mindenben segítséget nyújtani, másnap pedig a szentmisén a kenyér és a bor
mellett a túlélők körmenetben vitték a mentőmellényeket is az oltárhoz,
így adtak hálát Istennek, akinek életüket, megmenekülésüket köszönhették.
A példát azért említem, mert a mai evangéliumban emberhalászatról
hallottunk. Az emberhalászat, amelyre Jézus egykor meghívta tanítványait
és amely feladatra ma is hív fiatalokat, napjainkban sokszor az emberek, a
bajbajutott emberek mentését jelenti. Azokra az emberekre és családokra
gondolok, akinek az élete zátonyra futott, bajba kerültek és most
segítségre szorulnak. És nekünk, az Egyház tagjainak kötelességünk
segíteni ezeknek az embereknek. Kötelességünk felvállalni az ebben az
értelemben vett emberhalászat feladatát.
Az evangéliumi beszámoló szerint a Jézus által elsőként meghívott Péter és
András otthagyták a csónakot és a hálót, eredeti mesterségüknek, a
halászatnak eszközeit, és rögtön az Úr nyomába indultak, s ugyanígy tett
valamivel később a másik két halász, Jakab és János is. Meghívásukhoz elég
volt annyi, hogy Jézus meghívja őket az „emberhalászatra", de eszükbe sem
jutott, hogy megkérdezzék tőle, mit is jelent az emberhalászat. Azt
tudták, hogy mit jelent a halászat fáradságos munkája, amelyből
megélhetésüket biztosították, de arról aligha lehetett pontos
elképzelésük, hogy mire hívja őket Jézus. Mindenesetre nyitott szívvel,
készségesen fogadták el, hogy Jézus, az első emberhalász és minden
emberhalász legfőbb tanítója elsőként őket fogja hálójába. Talán már ekkor
megsejtették és példájukból mi is megérthetjük, hogy senki sem válhat
igazi emberhalásszá, ha előzetesen nem fogadja el Krisztus hálóját, a
szeretet közösségét, az Egyház közösségét, amely összetartja mindazokat,
akiket az Úr az emberek megmentésére kiválaszt és hív, valamint azokat,
akik az ő szolgálatukat várják.
Amikor újra és újra elolvasom az első apostolok meghívását, mindig
elcsodálkozom azon, hogy ezekben emberekben nincs félelem, nincs az
aggodalomnak még a nyoma sem, nincs bennük semmiféle bizonytalanság, hanem
egyetlen, határozott, nagyszerű döntéssel válaszolnak a hívásra és
vállalják az emberhalászatot, mindazt, amire meghívást kaptak. Ugyanezt a
bátorságot látom azokban, akik elfogadják napjainkban a papi hivatást. Sok
fiatalban látom a vágyat, hogy kilépjenek a középszerűség szintjéről, és
látom bennük a szándékot, hogy valami igazán emberhez méltót és Istenhez
méltót cselekedjenek életükben. De néha hiányzik belőlük a bátorság és
megbénítja őket a félelem. Hiányzik belőlük az, hogy életüket egészen
odaadják Istennek, odaadják az emberek szolgálatára.
Néha azt mondják a fiatalok, hogy azért nem vállalkoznak a papságra, mert
nem akarnak egyedül élni. De hát nincs is erről szó. Nincs szó
magányosságról egy pap életében. Jézus ezt mondta és érdemes pontosan
idéznünk szavait: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek
titeket." Jöjjetek velem, éljetek velem! – így szól Jézus hívása. Hogyan
lehetne magányos az a pap, akit Jézus a vele való életre hív? Legyenek ma
is fiatalok, akik meghallják a mi Urunk hívását és bátran vállalják, hogy
Krisztussal mennek, ővele élnek és az ő nevében végzik az emberhalászatot,
az emberek mentését!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk! Napjainkban oly' sok fiatal gondolkozik éveken át hivatásán és
hosszú évekig jelent számukra problémát a pályaválasztás. Bizonytalanok,
késlekedők és bátortalanok. Az általad meghívottak egykor határozottan,
bátran, azonnal követtek téged. Add, hogy napjainkban is megragadja a
fiatalokat az első találkozás, az első kegyelem élménye, és elfogadva
hívásodat vállalják a veled való életet és az emberhalászatot, amellyel
sokakat menthetnek meg!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése