Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy
mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy)
tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók
papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
„Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én
vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?"
„Nem vagyok" – felelte. „A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt
mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak,
akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" Ezt felelte: „A pusztában
kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta
mondta". A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért
keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a
próféta?" János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek
áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem
vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8; 19-28
Elmélkedés:
Tisztító tekintet
Sok esztendeje történt már, amikor még kispap voltam, hogy karácsony előtt
néhány nappal vonattal utaztam hazafelé. A szerelvényre az utolsó
pillanatban ugrott fel két fiatal, akik éppen abba a fülkébe jöttek,
amelyben és is ültem. Ruházatuknál csak a beszédük volt feltűnőbb, sajnos
negatív értelemben. A szeminárium imádságos légköre után meglehetősen nagy
zuhanás volt számomra az ilyen beszédet hallgatni. Hamar kiderült, hogy az
előző éjszakát nem tanulással és nem is imádkozással töltötték, hanem nagy
buliban vettek részt, s annak nyomait viselték testükön, lelkükön
egyaránt. Egyikük az ablak mellé ült le, kinézett és rögtön megjegyezte:
„Milyen mocskos ez az ablak!" Önkéntelenül is arra pillantottam, tényleg
koszos volt kívülről. Közben magamban azt gondoltam: „Lám, a tisztaság
iránti igény még megvan bennük." Röviden szidták még az egész
vasúttársaságot a koszos vagonok miatt, aztán témát váltottak. Néhány
állomás után leszálltak, s én azt gondoltam, hogy most biztosan örülnek,
mert nem kell tovább utazniuk a piszkos vonaton. Helyükre kellemesebb
társaság érkezett, egy fiatal házaspár két gyermekkel, s az anyukán
látszott, hogy hamarosan már a harmadiknak örülhetnek. A vonat már indult
is tovább. Kislányuk az ablak melletti szabad helyre ült le, kinézet és
pár perc elteltével megszólalt: „Milyen gyönyörű a havas táj!" Aztán a
karácsonyi készülődésről kezdtek el beszélgetni és a nagyszülőkről,
akikhez úton voltak. Magamban elgondolkoztam: a kislány azon az ülésen ül,
mint kicsit korábban a bulizó fiatal, és mégis, ugyanarról a helyről mást
láttak. Egyikük csak a koszos ablakig látott, a gyerek pedig észre sem
vette az ablakot meg a koszt, hanem a gyönyörű tájat szemlélte a piszkos
ablakon keresztül.
Azt hiszem, hogy a jó Isten is így, ilyen tekintettel néz bennünket.
Bűneink piszkosságán át is meglátja bennünk az emberi jót és szépséget.
Átlát gyarlóságainkon, s mindazon, ami lelkünket elcsúfítja, sőt, ez az
isteni tekintet tisztító hatású. Ha megvan bennem az alázat, hogy
megvalljam bűneimet, akkor Isten tekintete megtisztít, megszabadít a
bűneimtől. Be kell látnunk, hogy a hiba bennünk van! Az adventi időszak
ezt a célt szolgálja. Be kell látnunk, hogy a bűn bennünk van, s e bennünk
lévő bűn torzítja el látásunkat! Nem hibáztathatjuk a környezetet, nem
okolhatunk másokat, nem tehetjük felelőssé a körülményeket! A hiba, a bűn
bennünk van. A megoldás pedig Istennél van, mert a megoldás bűneinkre,
vétkeinkre a megbocsátás.
Ma, Advent 3. vasárnapján az evangéliumban emberekről hallottunk, akik
Keresztelő Jánoshoz mennek. Emberekről, akik mást-mást láttak János
személyében. Egyesek a Messiást vélték benne felfedezni, mások Illésnek
gondolták, ismét mások egy eljövendő prófétának hitték. A bennük lévő
vágyakozás, a szívükben élő elképzelés határozta meg, hogy kit látnak
Jánosban. Ő azonban visszautasítja ezeket az elképzeléseket, mert nem
kíván megfelelni ezeknek az emberi elvárásoknak és vágyaknak. János
tisztában van saját küldetésével és feladatával, ezért jelenti ki, hogy
majd utána fog jönni a Messiás.
A mi számunkra a döntő kérdés nem az, hogy kit látunk Jánosban, hanem,
hogy kit látunk a betlehemi gyermekben? Meglátjuk-e benne az emberré lett
Istent? Meglátjuk-e benne Megváltónkat? A hiba mindig bennünk, emberekben
van. Isten azonban megadja a lehetőséget, hogy kijavítsuk a hibát,
megbánjuk bűneinket és az ő tisztító tekintete által bocsánatot nyerjünk.
Lehet, hogy valóban koszos a vonatnak az ablaka, s lehet, hogy a világ
igencsak rút, de az is lehet, hogy csak mi látjuk koszosnak vagy éppen mi
tesszük csúffá a világot, mert a bennünk lévő sötétséget, bűnt vetítjük
kifelé. Jó lenne másként nézni mindent. Lehet, hogy egy gyermek képes
megváltoztatni látásunkat? Igen, talán a betlehemi Gyermek és az ő tiszta
tekintete.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, gyógyítsd meg lelkem sebét megbocsátó tekinteteddel! Adj szívembe
igaz bűnbánatot, mely az irántad való őszinte szeretetből fakad és nem
félelemből. Kész vagyok a gyógyulásra. Kész vagyok elhagyni a bűn útját.
Kész vagyok engedelmeskedni neked, hogy megtaláljam életem értelmét.
Tudom, hogy a bűnbánat útja vezet hozzád. A bűnbánat vezet az üdvösségre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése