Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt
vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és
elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a
szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták
a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat
pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de
ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: „A
fiamat csak megbecsülik!" Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút,
így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk
lesz az öröksége!" Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a
szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a
szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és
olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét."
Mt 21,33-43
Elmélkedés:
A végsőkig elmenni
Emlékszem egy televíziós műsorban szereplő édesanyára, aki súlyos
betegségben szenvedő gyermeket szült a világra. Ilyen helyzetben sajnos
egyesek igyekszenek megszabadulni a beteg kisgyermektől, mert nem akarják
vállalni a nehézségeket, s talán saját kényelmükről kellene lemondaniuk a
gyermek javára. De ez az édesanya – hála Istennek – egészen másként
gondolkozott. Tudta, hogy az élete és egész családjuk élete gyökeresen
megváltozik és sok áldozatot fog követelni tőlük a gyermekről való
gondoskodás. Nagyon elszánt volt, amikor azt mondta, hogy kész minden
áldozatot meghozni és kész a végsőkig elmenni, hogy beteg gyermeke
meggyógyuljon, vagy ha a gyógyulás nem lehetséges, akkor minden szeretet
megkapjon.
És most egy egészen másik példa. Mindannyian hallottunk már olyan
esetekről, amikor a szomszédok között elmérgesedik a helyzet, nap mint nap
azon törik a fejüket, hogy miként tudnak kárt okozni a másiknak,
feljelentik egymást a rendőrségen vagy a bíróságon, egyszóval a végsőkig
elmennek, hogy kimutassák ellenszenvüket a másik iránt. A kitartás ebben
az esetben semmiképpen sem dicsérendő.
Két ellentétes példa a kitartásra. Arra, hogy mit jelent a végsőkig
elmenni, a végsőkig kitartani valamiben. Az édesanya példája azt mutatja,
hogy mit jelent a végsőkig elmenni a szeretetben, a gyűlölködő szomszédok
pedig megtestesítik azokat, akik készek a végsőkig elmenni a gyűlöletben.
A mai vasárnap evangéliumi példabeszéde is pontosan arról szól, hogy hová
lehet eljutni a gyűlöletben, illetve a szeretetben. A szőlőmunkások
magatartása azt példázza, hogy az ember a gyűlöletben képes elmenni a
legvégsőkig, a gyilkosságig. A gazda pedig Istent jelképezi, aki kész
elmenni a legvégsőkig, saját Fiának feláldozásáig, csakhogy megmutassa
szeretetét, a szeretet végtelen nagyságát. A végsőkig elmenő emberi
gonoszság és a végsőkig elmenő isteni szeretet áll itt szemben egymással.
Érdemes odafigyelnünk arra, hogy a gonoszság hátterében mennyire
ésszerűtlen gondolkodás áll. A szőlőmunkások azt gondolják, hogy ha
megölik az örököst, a gazda fiát, akkor övék lesz a szőlő. Miért kerülne
ettől az ő tulajdonukba a szőlőbirtok? Hiszen a tulajdonos, a gazda még
él. Az emberi gonoszság mögött számos esetben áll ilyen ésszerűtlen
következtetés. A szőlőt megművelő munkások másik nagy tévedése, hogy nem
számolnak gonosz cselekedetük következményével. Sorra bántalmazzák a gazda
követeit, egyre súlyosabb bűnöket követnek el, miközben egyáltalán nem
gondolnak arra, hogy gonosz cselekedeteiknek következménye lesz. És
harmadikként meg kell még említenünk azt is, hogy a gonosz munkások nem
tanulnak semmiből, nem hallgatnak senkire. Ragaszkodnak téves
gondolkodásukhoz és emiatt nem képesek megállni a bűn mélybe taszító
útján.
A másik oldalon, a gazda magatartásában is észrevehetünk olyan elemeket,
amelyek ellentmondanak emberi elképzeléseinknek, de itt egészen másról van
szó, mint a gonoszság esetében. A gazda ugyanis a kezdetektől fogva látja
a munkások gonosz cselekedeteit, mégsem bünteti meg őket azonnal, hanem
újabb lehetőségeket ad nekik. Isten nagylelkűségére utal az a magatartás,
aki újra és újra lehetőséget ad nekünk, hogy belássuk bűneinket. Az isteni
szeretet legnagyobb jele az, amikor Jézus feláldozza magát, vállalja
értünk a szenvedést és a halált. Az emberi gonoszság pedig éppen ezen a
ponton éri el csúcspontját. Ha Jézus megváltó halála nem térít észhez
minket, akkor semmi másból nem fogunk tanulni. A végsőkig elmenő isteni
szeretet megtapasztalása térítsen le minket a bűn útjáról és indítson
bennünket az igaz élet útján!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te feláldoztad magadat a kereszten, hogy megmutasd
számunkra: a szeretetnek nincs határa. Teríts le bennünket a bűn, a
gonoszság és az önzés útjáról, hogy példádat követve elindulhassunk az
önfeláldozó szeretet útján. Benned van üdvösségünk, és segítségeddel
juthatunk el az örök életre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése