Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba,
menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget.
Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül
imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak
pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették
a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején
Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt
hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal
megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter
odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek
a vízen!" Ő azt mondta: „Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból,
elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt,
és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!" Jézus nyomban
kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű,
miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A
csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az
Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek
partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az
egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább
ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind
meggyógyultak.
Mt 14,22-36
Elmélkedés:
A mai evangéliumi történet egy természeti csodát ír le, amelyben Jézus
a vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi
viselkedés változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó
tanítványok félelme és aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt
leborulva hitvallást tesznek. Péter magatartásában is észrevehető a
fordulat, de ez éppen ellentétes, mint a többieknél. Rendkívüli
bátorsága és lobbanékony szeretete jeleként képes a vízen járni, de
aztán hirtelen süllyedni kezd, mert a kicsinyhitűség felülkerekedik
rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet
erőssége és gyengesége váltakozik állandóan bennünk. Biztonságot jelent
számunkra, ha egyházunk csónakjában maradunk, de ha ki akarunk szállni,
akkor azonnal sebezhetőekké válunk.
Törekszünk-e a biztonságra? Milyen irányba fejlődik hitünk?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, teremtőm és megváltóm! Akkora vonzódással, tisztelettel,
dicsérettel és tisztességgel, akkora hálával, odaadással és
szeretettel, akkora hittel, reménnyel, tisztasággal szeretnélek ma
magamhoz venni téged, amekkorával méhébe fogadott és óhajtott
szentséges anyád, a dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és
áhítattal felelt az angyalnak, aki a megtestesülés örömhírét jelentette
neki: íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése