2011. július 31., vasárnap

[Evangelium] 2011-07-31

2011. július 31. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba
szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek
megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt,
már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította
betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és
figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a
tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!"
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik
enni!" Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két
halunk." Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy
a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat,
szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és
odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek.
Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a
kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a
nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21


Elmélkedés:
Isten új lehetőséget mutat
A csodálatos kenyérszaporítás történetének leírásakor Szent Máté
evangélista szembeállítja az öt kenyér és a két hal kevés voltát azzal
a nagyszámú kenyérrel, amelyből több ezren lakhattak jól, s még
bőségesen is maradt belőle. Jézus áldásának köszönhetően a nagyon kevés
ételből rendkívül sok eledel lett. A tanítványok a maguk erejéből erre
biztosan nem lettek volna képesek. De akkor miért mondja Jézus nekik
azt, hogy ők adjanak enni a népnek? Talán azt gondolta Jézus, hogy
tanítványai majd csodát tudnak tenni? Egészen másról van itt szó.
Jézus furcsának tűnő kérése megértéshez abból kell kiindulnunk, hogy mi
volt a tanítványok szándéka, amikor észrevették a problémát, azaz, hogy
az embereknek nincs elegendő ennivalója. Ők azt gondolták, hogy ezt a
helyzetet úgy lehet megoldani, hogy mindenki hazamegy vagy elmegy, és
ennivalót keres magának. Ez járt az apostolok fejében, s ezért mennek
oda Jézushoz, hogy ő kérje meg a népet erre. A mi Urunk viszont egészen
másként gondolkozott. Az ő fejében meg sem fordult, hogy elküldje az ő
tanítását szívesen hallgató embereket vagy azokat, akik a gyógyulás
reményében keresték fel. Jézus egészen mást talált ki, egy jobb
megoldást, és ennek a jobb megoldásnak az útját mutatja meg a
tanítványoknak. A történet befejezése világosan mutatja számunkra, hogy
a Jézus által felkínált út nem várt eredményt, nem várt bőséget hoz. Az
isteni közreműködés csodás útja új lehetőséget tárt fel az emberek
előtt.
Sokszor megfigyeltem már az embereket, hogy hogyan gondolkoznak, milyen
döntéseket hoznak, amikor valamilyen nehéz helyzetbe kerülnek.
Tapasztalatom szerint a legtöbb ember a szükséghelyzetben kapkodni
kezd, nem látja át világosan a helyzetet, erősen beszűkül a
gondolkodása és csupán csak a problémára koncentrál. A többség görcsös
erőlködéssel próbálja végre megtalálni a megoldást, és könnyen belemegy
rossz kompromisszumokba, csakhogy végre megszabaduljon a probléma miatt
ránehezedő lelki tehertől, amely az idő múlásával egyre jobban
nyomasztja. Csak keveseknek adatik meg az a tisztánlátás, bölcsesség,
amely a legnehezebb helyzetekben is képes a jó, illetve a legjobb
megoldás felismerésére. Jézus egyértelműen birtokában volt ennek a
bölcsességnek, de itt fontos megjegyezni, hogy isteni mindentudása nem
keverendő össze az ő emberi bölcsességével!
Mindennek fényében két fontos tanulságot levonhatunk a mai
evangéliumból a magunk számára. Egyrészt azt, hogy nem csak Salamon
királynak volt érdemes kérnie Istentől a bölcsesség adományát, hanem
nekünk is. A bölcsesség új utakat, új lehetőségeket láttat meg velünk.
A másik tanulság pedig az lehet számunkra, hogy Isten a legnehezebb
helyzetekben is segít nekünk. Amikor mi emberileg már nem látunk
kiutat, az isteni közbeavatkozás valamilyen módon megoldja a helyzetet,
és ezt a közbeavatkozást nevezzük csodának. Isten valójában mindig ott
és akkor segít, amikor emberi erőnk már kevésnek bizonyul. A
kenyérszaporítás története igazolja, hogy az isteni csodából nem egyes
kiváltságos személyek részesülhetnek, hanem mindenki.
Befejezésül még arra szeretném ráirányítani mindenki figyelmét, hogy az
igazi bölcsesség Isten megismerését, Isten tetteinek felismerését
jelenti. Isten azonban az ő titkait nem az evilági bölcseknek és
okosaknak tárja fel, hanem a kicsinyeknek (Vö.: Mt 11,25). Az apostolok
és a tanítványok egykor beismerték, hogy mennyire kevés az, amijük van.
Csupán öt kenyér és két hal, amivel ők nem sokat tudnak kezdeni. De
ebből a kevésből nagy bőség lesz. Ha mi beismerjük Isten előtt
kicsinységüket, akkor ő minket is fel tud használni nagyszerű terveinek
megvalósításához. Isten képes átalakítani gondolkodásunkat, hogy az
igazi bölcsesség birtokában új lehetőségeket fedezzünk fel és
valósítsunk meg.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz
csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged
megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi
bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk,
s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum