A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt,
Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ
elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba,
és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt
látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak
hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték az én Uramat – felelte –,
és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt
előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte:
„Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt hitte, hogy a
kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová
tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította: „Mária!"
Mária felkiáltott: „Rabbóni!" vagyis „Mester"! „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És
elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1. 11-18
Elmélkedés:
Szent János evangéliuma szerint Mária Magdolna, az első, aki
találkozott a feltámadt Jézussal. A korábban bűnös, de később megtért
asszony a kereszthalált követően is az Úr közelében szeretne menni,
ezért hajnalban Jézus sírjához megy, mit sem sejtve a kevéssel ezelőtt
történt feltámadásról. Első tapasztalata az elmozdított kő és az üres
sír, amely alapján azt vélte, hogy Jézus holttestét elvitték. Ezután
pillantja meg a két angyalt, akiknek elmondja szomorúságának okát. A
körülmények oly erősen megzavarják gondolkodását, hogy esély sincs
arra, hogy megszülessen benne a feltámadás hite. Amikor ezután
észreveszi Jézust, nem ismeri fel őt, hanem azt gondolja, hogy a
kertész áll előtte. Ez még inkább megzavarja gondolkodását. Szorongása,
félelme és szomorúsága tovább nő.
A találkozás akkor ér a fordulóponthoz, amikor Jézus nevén szólítja
Mária Magdolnát, s ennek köszönhetően felismeri az Urat. Boldogan
hallgatja Jézus szavait, is indul, hogy megvigye az örömhírt a
tanítványoknak.
Jézus felismerése számunkra is akkor lehetséges, amikor hozzánk lép és
nevünkön szólít minket. Figyeljünk szavára!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Felkelt a hajnal csillaga
Krisztus győzelmes reggelén;
a sírhoz mentél, Mária,
hogy sírj testének nyughelyén.
Siettél megkeresni őt,
ám angyaloknak híre várt,
hogy gyászos könnyön végy erőt:
feltörte ő a síri zárt.
De készít új vigasztalást,
kit úgy szerettél, Mestered,
kertésznek véled őt magát,
de szólít, és felismered.
A fájdalmas Szűz oldalán
keresztfáját ölelted át,
első tanúvá tesz ma, lásd,
hogy alvilágból ím kiszállt.
Ó, Magdalában nyílt virág,
kiben Krisztus szerelme élt,
kérd, hogy bennünk is égi láng
gyullassza fel a szív tüzet!
Kérünk, Urunk, e hű arád
kövessük kedves példaként,
hogy mennyben áldást mondva rád
zengjük neved dicséretét! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése