Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent
a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk:
„Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a
szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta:
„Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így
válaszolt: „Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már
hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!" Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme
láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont
megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit
által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Elmélkedés:
26 év 5 hónap 17 nap
2005. április 8-án személyesen is ott lehettem Rómában, a Szent Péter
téren II. János Pál pápa temetési szertartásán. A hatalmas kivetítőkön
gyakran mutatták, amint az elhunyt pápa koporsójára helyezett
evangéliumos könyvet lapozza a szél. Talán a friss, római, tavaszi szél
vagy a Szentlélek olykor titokzatosan, máskor egészen nyilvánvalóan
működő szele, mígnem egy hevesebb fuvallat becsukta az evangéliumos
könyvet, amely ennek köszönhetően éppen úgy feküdt a pápa szíve felett,
ahogyan sok szentet is ábrázolni szoktak evangéliummal a szíve felett.
Sokan talán csak a szél játékának tartották ezt, de minden bizonnyal a
Szentlélek csodálatos, előre mutató jele lehetett: aki itt nyugszik
valóban szent életet élt. Sok ember meggyőződése volt ez már akkoriban,
s nem túlzás azt állítani, hogy a lengyel származású pápa az
életszentség hírében hunyt el. A halála felé közeledő pápáról, látván
az ő tevékenységét és a szenvedések türelmes elviselését, időnként
elhangzottak ilyen jellegű megnyilvánulások, a temetési szertartás
során pedig fiatalok csoportjai hatalmas, „Santo subito!", azaz
„Azonnal szent!" feliratú transzparenseken fejezték ki, hogy miként
gondolkoznak pápájukról, miközben több ezres tömeg kiáltotta hangosan
ugyanezt, mintegy kérve II. János Pál boldoggá avatását.
Ez a kérés teljesül a mai napon az egész Egyház és mindannyiunk
örömére. Ma, 2011. május 1-jén, az általa bevezetett Isteni Irgalmasság
ünnepén Rómában boldoggá avatják II. János Pál pápát, amely esemény
jelentős állomás a szentté avatás felé vezető úton. Egy vasárnapi
prédikáció keretében aligha lehetne összefoglalni a 26 év 5 hónap és 17
napig tartó pápasága és 85 esztendeig tartó élete eseményeit, de arra
sem volna elég az idő, hogy tanításának legfontosabb elemeit legalább
címszavakban felsoroljuk. Néhány dolgot említsünk meg mégis! Karol
Wojtyla a lengyelországi Wadowice-ben született 1920. május 18-án.
1946-ban szentelték pappá, majd 1958-ban püspökké. 1964-ben krakkói
érsek lett. 1978. október 16-án választották meg pápának, s ekkor vette
fel a II. János Pál nevet. 104 lelkipásztori útja során a világ 129
országában 617 helyen járt, Olaszországon belül pedig 146 apostoli
látogatást tett. 1991-ben és 1996-ban Magyarországon is járt, s ekkor
sokan személyesen is részt vehettünk szentmiséjén. Fáradhatatlanul
járta a világot, hogy legfőbb pásztori küldetését teljesítve
megerősítse az embereket a hitben, s ezen munkájában csupán rövid időre
törhette meg az 1981. május 13-án ellene elkövetett merénylet. Szólt a
fiatalokhoz és az idősekhez, kiállt a gyermekek és a családok, valamint
az élet védelmében. Bátorította hivatásuk teljesítésében a püspököket,
a papokat és szerzeteseket. Őszinte és hiteles hangon szólt a
betegekhez és a szenvedőkhöz, mint aki korának előrehaladtával maga is
egyre jobban érezte vállára nehezedni a betegség keresztjét.
Tanításából vagy inkább lelkületéből mindössze két dolgot szeretnék
megemlíteni éppen mai aktualitásuk miatt. Ma, május első vasárnapján az
édesanyákat köszönjük, s valamennyien kifejezzük szeretetünket
édesanyánk felé. II. János Pál pápa különös szeretetet tanúsított Jézus
édesanyja, Szűz Mária felé, s arra tanított minket, hogy benne égi
Édesanyánkat tiszteljük. A fatimai jelenések évfordulóján ellene
elkövetett merényletet után többször megemlítette, hogy Mária térítette
el a lövedéket, hogy az ne legyen számára halálos, s felépülését
követően a pápa Fatimába zarándokolt, hogy kifejezze háláját,
köszönetét a Szent Szűz iránt. Pápai jelmondata: Totus tuus, azaz
„Egészen a Tiéd" is azt fejezte ki, hogy Máriának ajánlja életét.
Ma, az Isteni Irgalmasság ünnepén, amelyet az ő kezdeményezésére
tartunk meg a húsvétot követő vasárnapon, szintén érdemes megemlíteni,
hogy meggyőzően hirdette a bocsánatot. Tudott bocsánatot kérni. A
vétkesek helyett is bocsánatot kért például a nők ellen elkövetett
igazságtalanságokért, egyes keresztények hallgatásáért a zsidóüldözések
idején, a kereszténység szétszakadásához vezető bűnökért, a
hitterjesztés során elkövetett türelmetlenségekért és helytelen
módszerekért, az Egyház és az egyházi személyek által elkövetett
igazságtalanságokért. És tudott megbocsátani is, amelynek egyik
legszebb példája az volt, amikor a börtönben meglátogatta merénylőjét
és megbocsátott neki. Ő, aki tehát egyaránt tudott bocsánatot kérni és
megbocsátani, hitelesen bátorított minket, hogy forduljunk bizalommal
az irgalomban gazdag Isten felé, aki mindenkor kész megbocsátani
nekünk.
II. János Pál pápa boldoggá avatása azt jelenti, hogy az Egyház
ünnepélyes formában hivatalosan is elismeri az ő életszentségét,
engedélyezi nyilvános tiszteletét és példaképként állítja őt elénk.
Életszentségének titkát sok mindenben kereshetjük. Én az imádkozásában
vélem felfedezni. Képen villannak fel előttem, ahogyan elmélyülten
imádkozik vagy a keresztúti imádság során elmélkedik. Istenre figyelt.
Az imádságban is és bizonyára minden más cselekedetében is. Tanuljuk
meg tőle az Istenre figyelést!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, te Boldog II. János Pál pápát meghívtad követésedre, és ő
egész életét neked ajánlotta. Téged szolgált papként, püspökként és az
Egyház legfőbb pásztoraként. Hivatásának tekintette, hogy Krisztushoz
vezessen minket, erősítsen minket a keresztény hitben, és hirdesse
számunkra és minden ember számára az evangéliumot. Istenünk, hálát
adunk neked II. János Pál pápáért és kérünk, hogy segíts minket az
életszentség útján haladni!
________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim!
Ma indul a gyerekek számára az Élő Kenyér internetes játék. Hetente
lesznek nyeremények. Kérlek benneteket, hogy a vallásos szülőket
értesítsétek!
www.elokenyer.hu
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése