Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat,
aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az
ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel
szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe,
kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden
kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az
árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt
tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34
Elmélkedés:
Két példabeszédet hallottunk az evangéliumban Jézustól az Isten Országáról.
Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és fejlődő természetét
világítja meg számunkra.
A magvetőről szóló példázat szerint, nekünk, embereknek az a feladatunk,
hogy az Ország magvait, azaz Jézus tanítását, elhintsük a világban, de a
növekedés már Isten kegyelmétől függ. A mustármagról szóló hasonlat pedig
azt jelzi, hogy a legkisebb magból a legnagyobb növény fog kinőni.
A mai két példabeszéd kapcsán azonban arra is felfigyelhetünk, hogy mennyire
érthetően beszél Jézus az Isten Országának belső titkáról és természetéről.
Az egyszerű emberek is könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a
magvetés szolgálatát végezvén szólunk ugyanerről a titokról, nekünk is szem
előtt kell tartanunk, hogy közérthető legyen a beszédünk. De arról se
feledkezzünk meg, hogy mi sem vagyunk minden ismeretnek a birtokában, mi is
csak folyamatosan ismerjük fel Isten Országának kimeríthetetlen természetét.
Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd uralma
növekedjék!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki ezt
választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű,
következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a
meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s üresség.
De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk
pályánkon s ne veszítsük el az ,,egy szükségest'' szemeink elől semmiféle
dolgunkban.
Prohászka Ottokár
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése