Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön,
ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor
Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem
következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn,
az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával,
az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem
tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház
gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem
hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az
Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44
Elmélkedés:
El kell érnünk Betlehembe
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén –
rí Boldizsár, Menyhért meg én.
Nagy Gáspár egyik verséből (Hótalan a hegyek inge) származik a fenti idézet.
Lassan belépünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendő
legszebb ünnepét, a karácsonyt. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek,
itt a tél. Mindannyian igyekszünk behúzódni otthonunkba, egyesek a meleg
lakásba, mások a kevésbé fűtöttbe, mert nem telik arra, hogy nagyobb meleg
legyen otthonukban. Az ablakon át nézzük a kopár tájat, melyet ilyenkorra
néha már betakar a hó. Ez a tél még megváltatlan. Még nem jött el a
Megváltó, de most elkezdjük a várakozást. Advent első vasárnapján csupán
egyetlen gyertya lángja töri meg a sötétséget, de már ez a parányi fény is
reményt nyújt nekünk: érdemes várakoznunk és készülődnünk, mert közeledik a
Megváltó születésének napja. Adventi koszorúnk első gyertyájának fénye már
magába rejti azt a világosságot, amely a betlehemi jászolban fekvő
Gyermekből fog felragyogni.
Kormos arcunkat és bűnös szívünket illik megtisztítani az ünnepre. Az advent
kellő időt biztosít ehhez számunkra. Jeges, fagyott járdákon és utakon kopog
cipőnk a templom felé a hajnali órákban, mert a hajnali misék különös
hangulatát és kegyelmét kár volna kihagyni. Az advent kegyelmi idő, a
bűnbánat ideje, a lélek-tisztítás ideje. A lelki éberség, a virrasztás ideje
ez mindannyiunk számára. Jézus születése a világtörténelem legfontosabb
pillanata. A vele való találkozás és benne Isten Fiának felismerése az
életem legfontosabb pillanata lehet. Bár méltatlanok vagyunk rá, Isten mégis
a mi emberi világunkat választotta cselekvésének színterévé. Jézus eljön
világunkba és megérkezik az én kis világomba is. Ő a Megváltó, akinek
születésére készülünk most, az adventi időben.
A mai nap evangéliuma a várakozás fontosságára hívja fel figyelmünket.
Várakozásunk azonban máskor sem, de most, e kegyelmi időszakban főleg nem
lehet tétlen, hanem hitünk ébresztését, növekedését szolgálja. Hit nélkül
ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk majd szenteste Jézusban,
mint akármelyik más gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk,
hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy
lehetőségét, a messiással való találkozást!
E napokban néha rápillantok az üzletek kirakataiban a műhóval fedett
szarvasokra és télapókra. Mindenütt csillogó ajándékok, fenyőfák, gyertyák.
Ez a világ még megváltatlan. Az ünnepből jó üzletet, jó vásárt csináló világ
még megváltatlan. A figyelmünket a jászolban fekvő Gyermekről elvonó
káprázatos világ még megváltatlan. S e világ el is múlik, el is tűnik,
anélkül, hogy észrevenné a Megváltót.
A költő, Nagy Gáspár így fejezi be fentebb idézett versét:
Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge –
el kell érnünk Betlehembe!
A ma kezdődő adventnek a célja az, hogy elérjünk Betlehembe. De ehhez el
kell indulnunk, hogy amikor majd éjfél száll a nagytoronyra, s harangzúgás
tölti be az estét, a felragyogó jászolban megláthassuk Isten Fiát, aki
megváltotta a világot.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Ma elindulunk adventi utunkon, amely Betlehembe vezet. Nem
engedünk a világ csábító fényeinek, hanem az igazi világosságot követjük. Az
üzletek fényárba öltözött kirakatai hiába kápráztatják el szemünket, mi
tudjuk, hogy egyetlen gyertya parányi lángja képes bennünk reményt
ébreszteni. Reményt, hogy érdemes várakoznunk és készülődnünk, hogy
közeledik a mi Megváltónk.
________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim!
Az advent mindenki számára kegyelmi idő lehet, ha odafigyel Isten üzenetére.
Kérem, ajándékozzátok meg barátaitokat és ismerőseiteket az e-vangélium
lehetőségével: http://evangelium.katolikus.hu/
A korábbi években adventben a szokásosnál többen iratkoztak fel. Legyen ez
így a idén is!
A könyvek postázása folyamatosan történik, aki még nem kapta meg, kis
türelmet kérek.
A szegényebb, illetve katasztrófák által pusztított területeken szolgáló
atyákat továbbra is lehet segíteni miseadománnyal. Információ:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
Imakérések erre az oldalra tehetők fel:
http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/imakeres
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése