Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni
kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha
Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt
hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új
parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket,
úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim
vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."
Jn 13,31-33a 34-35
Elmélkedés:
Szabadító szeretet
Az elmúlt napokban érdekes kis történetet olvastam egy Indiában élő
papról, illetve szerzetesről. Egy délután az atya a városszéli ligetes
erdőben sétált, amikor az egyik fa ágán észrevett egy madarat. Madarat
persze látott már máskor is, de ez a kis állat itt furcsán viselkedett.
Mozdulatlanul ült az ágon, s egész testében remegett. Vajon mi okozhatja
különös viselkedését? - kérdezte magában az atya, s szemével keresni
kezdte a magyarázatot. Hamar megtalálta. Néhány méterrel lejjebb, a fa
lábánál egy kígyó ágaskodott a magasba, egyenesen a madárka felé, akit
szemmel láthatóan zsákmánynak tekintett. A kígyó egyre magasabbra
próbálkozott nyújtózni, hogy elkaphassa a madarat, de ez nem sikerülhetett
neki. S bár a madárka biztonságos magasságban volt, oly magasan, hogy a
kígyó nem érhette el, mégis megdermesztette a félelem. Emberek esetében
halálfélelemnek mondanánk, amit a madár érezhetett ezekben a percekben. A
pap egy ideig csendben szemlélte a két állat különös tekintetét, majd
sétabotjával ütögetni kezdte az egyik fa törzsét. A kígyó felfigyelt az
erős zajra, s amikor megpillantotta a nála nagyobb és erősebb élőlényt,
leendő zsákmányáról lemondva leereszkedett és elkúszott a fűben. A madár
félelme erre megszűnt, talán most értette meg, hogy a kígyó valójában nem
is árthatott volna neki ebben a helyzetben, s a következő pillanatban
szárnyait kiterjesztve boldogan felröppent a magasba. Bár ezt korábban is
megtehette volna, mégis megbénította, tehetetlenné tette a félelem
korábban.
Az utolsó vacsorán az apostolokat is ehhez hasonlóan béníthatta meg a
félelem, amikor Jézus arról beszélt, hogy valaki közülük el fogja árulni.
S néhány órával később tehetetlenséget és félelmet érezve menekülnek el,
amikor az Olajfák-hegyére Júdás vezetésével megérkező katonák elfogják és
elvezetik mesterüket. A következő napok Jézus szörnyű kereszthalálától
egészen a húsvéti feltámadásig, illetve a feltámadt Jézus megjelenéséig és
a vele való találkozásokig szintén a félelem jegyében telnek. Az
evangéliumok beszámolnak arról, hogy félelmükben bezárkóznak. Félelmükből
annak megtapasztalása mozdítja ki őket, hogy Krisztus él. Ekkor értik meg,
hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, s feltámadásában
a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. A Feltámadottal való
találkozás békességgel és szabadsággal tölti el az apostolokat, s olyan
örömmel, olyan felszabadultsággal indulnak el a tanúságtétel és az
igehirdetés új útján, ahogyan a szabadságát felfedező madár száll fel a
szabad égbe.
A félelem és az aggódás sokszor bennünket is megbénít, tehetetlenné tesz.
Úgy gondoljuk, hogy nincs biztonságban az életünk. Ebből az állapotból
azonban ki tud billenteni minket, ha a megváltó Jézusra, a szeretettel
felénk forduló Istenre gondolunk. A gonosz állandóan leselkedik ránk,
szüntelenül próbálkozik, hogy ártson nekünk, a vesztünket akarja és
zsákmánynak tekint minket, mint a kígyó a madarat. Mi pedig, amikor
észrevesszük a veszélyt, reszketünk a félelemtől, bénultan szegezzük
tekintetünket annak forrására és elfeledkezünk arról, hogy könnyedén
elmenekülhetnénk. Ekkor érkezik meg hozzánk a megváltó, szabadító Jézus,
és újra felfedezzük szabadságunk, életünk, örömünk terét. Fedezzük fel a
szeretet terét, a szeretet légkörét, amelyet Isten biztosít számunkra
élettérként! E felismerés indítson bennünket embertársaink szeretetére,
hogy úgy szeressünk mindenkit, ahogyan a megváltást és a szabadságot hozó
Krisztus szeret minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad
értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled
való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a
szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat.
Te szabadon, minden kényszer és minden félelem nélkül adtad oda életedet,
hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket
arra, hogy mi is szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és
az emberek szolgálatára!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése