Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze,
ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor
példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme, kiment a magvető vetni.
Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és
ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég
termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a
nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak
szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek
elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek van füle, hallja meg!"
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz
hozzájuk példabeszédekben?" Ő így válaszolt: "Nektek adatott meg, hogy
megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert
akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs,
attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk
példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne
halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta
jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok,
- és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a
mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a
gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az
útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan
a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak
ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar
eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de
a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül
marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a
tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13,1-23
Elmélkedés:
Napfény - eső - föld
A nagyüzemi mezőgazdaság korában, amikor a talaj-előkészítéstől egészen az
aratásig minden munkafolyamatot hatalmas gépek végeznek, kissé nehéz
számunkra elképzelni a magvetőt, akiről Jézus a mai példabeszédben szól. A
példázat olyan korban született, amikor még nem léteztek gépek, s az
emberek legfeljebb állatok segítségét vették igénybe a földműveléshez. A
magvetést azonban mindig az ember végezte. A gazda nyakába akasztotta a
vetőmaggal teli zsákot, gyalog járta be földjét és kézzel hitte el a
magot. E feladatot mindenki maga végezte a saját földjén, s a gazda
tisztában volt felelősségével, hiszen a magvetésen múlt elsősorban, hogy
milyen lesz a termés, s lesz-e elég kenyérrevaló.
Természetesen nem csak az ember munkájától függött a termés, hanem az
időjárástól is, amit az ember nem tud befolyásolni. Csak akkor volt jó
termés várható, ha jó volt a termőföld. A kövek és a gyomnövények között
nem szokott értékes búza nőni. A jó termőföldön kívül fontos még az
elegendő napfény és az elegendő eső is. Jézus ugyan csak a különféle
talajokról beszél a hasonlatban, de azért legalább ugyanennyire fontos a
napfény és a eső is mag kikeléséhez és növekedéséhez. A mi Urunk persze
nem mezőgazdasági szaktanácsadó, ami többek között abból is kiderül, hogy
beszédének lelki értelmét részletesen ki is fejti tanítványainak. A
magyarázat szerint a magvető maga Isten, a mag az Ő tanítása, a szántóföld
pedig mi vagyunk.
Egykori pannonhalmi bencés tanárom könyvében olvastam egy élményét, amikor
egy alkalommal érettségi előtt álló diákok mentek el hozzá a szobájába
beszélgetni. A tanár a beszélgetés közben eltűnődött saját helyzetén. Az
egyik oldalon ott voltak a fiatal fiúk, mellette, a másik oldalon pedig a
hatalmas könyvespolc évszázadok tudományával. Az atya pedig ott ült a
kettő között. Jól tudta, hogy sosem menekülhet a könyvei közé, mert akkor
elszakadna az élettől, a fiataloktól, de állandóan a fiatalok között sem
lehet, mert ha nem olvasna, nem tanulna, nem képezné magát folyamatosan,
akkor hamarosan nem volna mondanivalója számukra. A kettő között volt a
helye.
Ehhez hasonlóan Jézus is az isteni és az emberi világ metszéspontjában
áll. Az egyik oldalon a mennyei Atya, akinek a küldötte, s aki az Igazság
tanítását bízta Fiára. A másik oldalon pedig az ember, ott vagyunk mi,
akiknek Jézus elmondja az Igazságot, hinti számunkra az Igazság magvait. A
mag kikeléséhez jó talaj kell. Vajon én hogyan fogadom a tanítást? Milyen
talajra hull a szívemben és a lelkemben Isten szava? Képes-e egyáltalán
kikelni? S ha kikelt, akkor képes-e növekedni? Miként a magok fejlődéséhez
napfényre van szükség, ugyanígy szükség van arra, hogy értelmem fényénél
Igazságnak, boldogító Igazságnak, örök életre vezető Igazságnak ismerjem
fel az Úr tanítását. De a napfény nem elegendő önmagában a mag
kikeléséhez, hiszen csak megperzselné, elégetné azt. Szükség van esőre,
vízre is, életet adó vízre. Lelki értelemben ez a víz a tanításból fakadó
cselekedeteinket jelenti, azaz azt, hogy a tanításnak életté kell válnia
bennünk.
Isten tanítása emberi közreműködők által jut el hozzánk, de ahogyan Szent
Pál apostol is tanít minket: "Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki
öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten" (1Kor 3,7). Adja Isten, hogy
bennünk is életté váljon az Igazság tanítása és mi is sokszoros termést
hozzunk!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a
lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz
mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és
állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése