Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79
Elmélkedés:
Zakariás imádsága végül is az eljövendő Megváltóról szól, aki
helyreállítja a kapcsolatot a bűnös ember és az Isten között. Ez azonban
nem az ember valamiféle érdemének köszönhető, hanem Isten irgalmasságának.
Ő jön el hozzánk, ő hajol le irgalmával értünk, ő közeledik hozzánk, hogy
megbocsássa bűneinket. Ő teljesíti hűségesen ígéretét, bár az ember
sokszor hűtlen lett hozzá. A megváltó születése új élet lehetőségét
jelenti számunkra. A bűnös élet homálya, sötétsége helyett az üdvösség
világos útjára léphetünk. Használjuk ki a lehetőséget, hogy Isten maga
kínálja fel nekünk a lelki újjászületést.
(Horváth István Sándor)
2008. december 25. - Urunk születése, Karácsony - Éjféli mise
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés:
Megszületett
Az esztendő többi napjához képest egészen szokatlan időben, éjnek idején
hívott minket a harang a templomba, s most azok is meghallották ezt a
harangszót, akik máskor talán elengedik a fülük mellett. Van ebben a
harangszóban valami varázslatos, valami ellenállhatatlan. A karácsonyi
éjféli misére hívott minket, hogy ebben a szokatlan időben, éjnek idején
ünnepeljük meg Jézus Krisztus születésének napját. Egyeseket talán csak a
megszokás hozott ide, másokat a kíváncsiság, vagy az, hogy máskor nem
lehet éjfélkor a templomba menni. Sokaknak ilyenkor eszükbe jut
gyermekkoruk szép karácsonya, s visszasírják a régi szép időket. Úgy
gondolom, teljesen szükségtelen romantikázni, fölösleges sajnálkozni az
ünnep fényének elhalványulása miatt, hiszen idén is szép ünnepnek lehetünk
a részesei, ha sikerült megőriznünk magunkban egy keveset a gyermeki
lelkületből, vagy sikerül azt feléleszteni magunkban. Arról a gyermeki
lelkületről beszélek, amelyet maga Jézus is ajánlott tanítványainak.
Fekete István, a gyermekeknek szánt regényeiről híres magyar író szívesen
eleveníti fel írásaiban saját gyermekkorát. A Betlehem című elbeszélésében
például arra emlékezik vissza, hogy kisgyermekként hogyan betlehemezett
barátaival. Kartonpapírból saját maguk készítettek kis betlehemi házikót,
amivel sorra járták a házakat, s persze perselyt is vittek magukkal, mert
a köszöntésekért és jókívánságokért szívesen adtak az emberek egy kis
aprópénzt. Egy alkalommal a gyerekek december 24-én elhatározták, hogy
átmennek a szomszéd faluba betlehemezni. Mivel estére nagyon rossz idő
volt várható, ezért siettek volna haza, de az emberek minden háznál
hosszasan megnézték a betlehemet, szívesen marasztalták és etették a
gyerekeket, aminek aztán az lett a következménye, hogy mire hazafelé
indultak nagy hófúvás kerekedett. A viharos szél majdnem belelökte őket a
jeges patakba, s csak lassan jutottak előre nehéz pásztorsubáikban. Még az
is felmerült bennük, hogy inkább vissza kellene fordulni, s majd másnap
hazamennek, de a vezető fiú azt mondta, hogy csak menjenek tovább, mert őt
bizony "agyonverik, ha nem lesz otthon az éjféli misén". Ezért aztán
vánszorogtak tovább hazafelé, nagy félelemmel a szívükben. Egyszer csak
megálltak, mert nem tudták, hogy hol lehetnek. A nagy hidegben
összebújtak, már azt hitték, meg fognak fagyni az éjszaka, amikor az egyik
fiú, Péter, aki papnak készült, ezt mondta a többieknek: Imádkozzunk! E
szóra csend lett, s a csendben alig hallhatóan megérintette őket a távoli
harangszó. Boldogan indultak el, mert most már tudták az utat, a harang
szava megmutatta nekik az utat. A történetnek az lett a vége, hogy
szerencsésen hazaértek és mind ott voltak az éjféli misén.
Most mi is mind itt vagyunk az éjféli misén. Követtük a harang szavát.
Követtük szívünk hangját. Követtük a csillag fényét. Halljuk az angyali
szót: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Az angyali szó minket is Betlehembe vezet. Ha valaki
újdonságra, rendkívüli vágyott, az csalódni fog. A történet, Jézus
születésének története idén is ugyanaz, mint minden esztendőben. Ez az
egyszerű történet mégis megörvendeztet minket, s olyan boldogsággal tölti
el mindannyiunk szívét, amelyet az év más napjaiban nem szoktunk érezni.
Lélekben Betlehembe érve pontosan azt találjuk, amit az angyalok
hirdettek: egy szegényes istállóban a jászol szalmáján fekszik egy
gyermek. Egy újszülött, akit édesanyja ezen a szegényes helyen hozott a
világra. Ez a gyermek az Isten Fia, a mi Megváltónk.
Vártuk a csodát. Vártuk az angyalokat. Vártuk a szentestét, a fenyő
illatát, az ajándékozást. Vártuk a betlehemi Gyermeket. Várakozásunk most
teljesült. Megtörtént a csoda: az Isten emberré lett, emberként született
meg erre a világra. Megjöttek az angyalok, s énekükkel békét, Istentől
jövő békességet hirdetnek nekünk. Itt van végre, eljött hozzánk,
megszületett végre Jézus, az Isten Fia. Mondjuk örömmel: ma megszületett
Jézus Betlehemben és az én szívemben is!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jószándékú emberek
a föld minden nemzetéből,
jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához!
Siessetek, hogy találkozhassatok azzal,
aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk
az igazság, a béke és a szeretet útját!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése