Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt
vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és
elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a
szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták
a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat
pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de
ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: "A
fiamat csak megbecsülik!" Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút,
így szóltak egymáshoz: "Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk
lesz az öröksége!" Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a
szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: "Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a
szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: "Nem olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és
olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét."
Mt 21,33-43
Elmélkedés:
Üdvözítő Isten
Idén ősszel immár harmadszorra hallunk az szentmisében szőlőről, illetve
szőlőmunkásokról. Két héttel ezelőtt arról olvastunk az evangéliumban,
hogy egy gazda a nap különböző óráiban szőlőmunkásokat fogad fel, s este
mindegyiküknek kiadja a bérét. Az elmúlt heti szakasz pedig arról szólt,
hogy egy apa két fiát küldi ki a szőlőbe dolgozni, de csak egyikük
teljesíti a kérést. A mai evangéliumi példabeszéd pedig a "gonosz
szőlőmunkásokról" szól. Ez a mai történet két fontos témát érint. Egyrészt
Isten és a választott nép közti szövetségi kapcsolatot, másrészt Jézus
saját küldetéséről tanít. Mai elmélkedésünkben nézzük meg ezt a két témát!
Az Ószövetség Isten és a választott nép történetét, kapcsolatát mutatja
be. Az általa kiválasztott népnek maga Isten ad nevet, amikor Jákobbal
megküzdött. Ekkor kapja Jákob, illetve a nép az Izrael nevet, ami annyit
jelent, hogy "Istennel viaskodó". De miért is választott i magának Isten
egy népet a sok nemzet közül? Semmiképpen sem azért, hogy ezáltal más
népeket kizárjon a vele való kapcsolatból vagy szeretetéből. Isten azért
választotta i a zsidó népet, hogy általuk közeledjen más népekhez. Mi
indította Istent egy nagy birodalmak között élő kicsiny nép
kiválasztására? A bibliában megkapjuk erre a pontos választ: "Nem azért
hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte
álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között,
hanem mert szeretett benneteket az Úr" (MTörv 7,7). Itt van tehát a
kiválasztás titka! Isten szereti az embert, s szeretetből arra hívja, hogy
éljen vele szövetségben. Az Isten és az ember közti szövetségkötést
jelképezi a mai példabeszédben, hogy a gazda szőlőt ültet és azt rábízza a
munkásokra. S bár az ember újra és újra hűtlenné válik, Isten mindig
megújítja szövetségét, s elküldi követeiként a prófétákat, hogy
figyelmeztessék a népet a szövetség megtartására. A példabeszédben
szereplő szolgák a prófétákat jelentik. Az idők teljességében pedig Isten
saját Fiát küldi el, akit szintén megölnek. Isten cselekedetei tehát az ő
határtalan szeretetéről tanúskodnak.
Amellett, hogy a példabeszéd betekintést nyújt számunkra Isten és a
választott nép kapcsolatának titkába, fontos dolog derül ki Jézus
származásáról és küldetéséről belőle. Bár jelképesen, szimbolikusan, de
mégis Jézus egyértelműen beszél itt arról, hogy ő az Isten Fia, és arról
is, hogy milyen elutasításban és halálban lesz része. Emberileg talán
ésszerűtlennek tűnik, hogy szolgái megverése és megölése után miért küldi
el saját fiát a gazda a munkásokhoz, mintegy életveszélynek kitéve ezzel
őt? Erre a kérdésre is a biblia adja meg a pontos választ: "Úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el
ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3,16).
Isten Fia, Jézus Krisztus elérkezésével új szakasz kezdődik Isten és az
emberiség történetében, az újszövetség korszaka. Az ószövetségi választott
nép tagjai nem léptek rá erre az új útra, de reményünk szerint Krisztust
megváltóként elfogadva egyszer majd ők is ezen az úton fognak járni. Jézus
halálával és feltámadásával Isten új szövetséget kötött az egész
emberiséggel, s ennek a szövetségnek is az alapja az Ő szeretete.
Befejezésül idézzük fel ismét János evangéliumának kijelentését: "Úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz
benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3,16). A megígért
üdvösségből, a Krisztusban hívőknek ígért örök életből, az újszövetség
népéből és Isten szeretetéből senki sincs kizárva. Isten mindannyiunkat
meghív a vele való közösségre, meghív minket az ő új választott népébe, az
Egyház közösségébe, mert szeret minket és üdvözíteni akar minket. Fogadjuk
el az üdvözítő Isten szeretetét!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mindenható Atyánk! Kérünk, küldj Egyházadba szent papokat, akik kegyelmed
eszközeivel megszentelik a te népedet. Küldj sok megszentelt életű férfit
és nőt, hogy megmutassák a világnak a te szentségedet. Küldj szőlődbe
szent munkásokat, akik lángoló szeretettel dolgoznak, és a Szentlélektől
indíttatva elviszik Krisztus megváltását egészen a föld végső határáig.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése