Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
"Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a
Elmélkedés:
Isten munkásai
Az őszi, szüreti munkában egymásnak szívességből segítő családtagoktól és
jókedvű baráti társaságoktól hangosak a szőlőhegyek ezekben a hetekben. A
híradások pedig a feketemunkásként szüretelőkre vadászó munkaügyi
felügyelők ellenőrzéseitől hangosak. Futótűzként terjedt a rémhír, hogy
még helikopterről is ellenőrzik a szüretelőket, ez azonban hamisnak
bizonyult, mert a Munkaügyi Felügyelőségnek - állításuk szerint - nincs is
helikoptere. Persze nem is kell, mert ellenőriznek ők anélkül is akár még
szakadó esőben is, s ahol munkakönyv helyett szabálytalanságokat találnak,
ott bírságolnak rendesen. Ha Jézus mostanában személyesen próbálná
megtenni azt, amit az evangéliumban szereplő szőlősgazda, bizony aligha
úszná meg ellenőrzés és bírságolás nélkül. Elképzelhetetlen, hogy Jézus
egyszerűen kimenjen a terekre és egy napi munkára munkásokat fogadjon fel.
Az ilyen formában történő foglalkoztatás teljesen szabálytalan volna.
Az evangélium példabeszéde természetesen nem feketemunkásokról és nem is
adócsaló szőlősgazdáról szól, hanem - minként azt a bevezető mondat
pontosan elárulja - az Isten Országáról. A szőlősgazda maga az Isten, aki
meghív minket, embereket, hogy dolgozzunk számára, s földi életünk,
munkánk után mindegyikünk Tőle fogja megkapni a fizetséget. A nap
különböző óráiban felfogadott munkások azt jelképezik, hogy Isten
mindenkit meghív, egyeseket előbb, másokat talán később, de meghívása
egyetemes, mindenkihez szól. A fizetség pedig, amit Isten mindenkinek
felkínál ugyanaz: az örök élet az Ő országában. A jutalom tekintetében
tehát Isten nem tesz különbséget. Mindenkinek ugyanazt, az örök életet
kínálja fel, senki sem számíthat ennél többre, de kevesebbre sem. Ebből a
szempontból tehát tökéletesen érvényesül az isteni igazságosság.
Emberi szempontból viszont igazságtalannak tartjuk mindazt, amiről a
példabeszéd szól. Igazságtalannak tűnik számunkra az, hogy mindenki
ugyanannyi fizetséget kap, azok is egy dénárt kapnak, akik egész nap
fáradoztak, s azok is, akik csak egyetlen órát dolgoztak. Az igazságosság
iránti szeretetünk sem sérül azonban akkor, ha azt a szempontot is
figyelembe vesszük, hogy végülis a reggel munkába állók pontosan megkapták
azt a bért, amelyben megállapodtak. A többiekkel jószívű volt a gazda, aki
nekik is ugyanannyit adott, bár ők valóban kevesebbet dolgoztak.
Az igazságosság és az igazságtalanság témájához érkezve érdemes
megvizsgálnunk, hogy miért tartjuk első pillanatban igazságtalannak a
történteket? E kérdésről szólva XVI. Benedek pápa az Isten a szeretet
kezdetű enciklikájában helyesen állapítja, hogy korunk társadalmaiban mély
szakadék keletkezett az igazságosság és a szeretet között (vö.: Deus
caritas est 26.). A társadalmi egyenlőtlenségek egyre nagyobbak, nő a
különbség a szegények és a gazdagok között. Az államnak arra kell
törekednie, hogy megszüntesse ezeket a különbségeket. Egyes elméletek
odáig mentek, amely szerint a társadalmi igazságosság megvalósulásával már
nincs is szükség a szeretetszolgálatra, amelyet például az egyház végez.
Az ilyen, túlzó állításokkal szemben az Egyház ma is vallja, hogy a
szeretet és az igazságosság nem választható el egymástól, azaz a nagylelkű
szeretet gyakorlására akkor is szükség volna, ha megszűnnének a társadalmi
különbségek és mindenki saját igényeinek megfelelően megkapná részét a
világ javaiból (vö.: Deus caritas est 26.).
Visszatérvén az evangéliumi példabeszédhez befejezésül még egy gondolat: A
gazdától csak azok kaptak fizetséget, akik legalább egy keveset dolgoztak.
Ha szeretnénk elnyerni az üdvösséget, akkor el kell fogadnunk Isten
hívását és munkatársaiként dolgoznunk kell az Ő országának növekedéséért.
Ne irigykedjünk másokra sosem, hanem örüljünk annak, hogy eljuthatunk az
örök életre!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szentlélek Úristen, világosítsd meg és erősítsd egyházi és világi
vezetőinket, akikre rábíztuk sorsunkat! Különös oltalmadba ajánljuk
Szentatyánkat, Egyházad legfőbb pásztorát. Újítsd meg a fölszentelés
kegyelmét püspökeink és papjaink lelkében! Támassz sok férfi- és
asszonymunkást, hogy apostoli buzgóságtól átjárva szóval, tettel és
példával Isten Országának terjesztésén dolgozzanak, az erkölcsi rendért
küzdjenek és a lelkek üdvösségén buzgólkodjanak.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése