Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön,
ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek -, egészen addig a napig, amikor
Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem
következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a
mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a
malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát,
mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló,
hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn
virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is
készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok.
Mt 24,37-44
Elmélkedés:
Az igazi fény
Egy budapesti jóbarátom mesélte, hogy tavaly december elején, az egyik
délutánon a feleségével és három gyermekükkel elmentek megnézni a
karácsonyi kínálatot. Körül akartak nézni egy kicsit, hogy mit érdemes
venni ajándékba a gyerekeknek. A lakásuk közelében lévő bevásárlóközpontot
választották, hiszen jól tudták, hogy a több száz üzletben minden kapható.
A hatalmas épület a karácsonyi vásár idejére óriási díszvilágítást kapott
kívül és belül egyaránt. Távolról is jól látható színes lámpák és égők
ezrei vonzották a vásárlókat a pláza felé, s mentek is az emberek a sötét
decemberi napon a csillogó fények irányába. Az épületbe lépve mindenki
elámulhatott az óriási fényártól, s a barátom két nagyobbik gyermeke is
versengve kezdték el egymásnak mutatni a különleges lámpákat és
karácsonyfákat, amelyeket a folyosókon vagy az üzletekben felfedeztek. Így
indultak el a nyüzsgő embertömegben, hogy végignézzék a boltokat. A nagy
nézelődés közepette hirtelen észrevették, hogy a legkisebb gyermek, a négy
éves kis Eszter eltűnt. Egy pillanat alatt földbe gyökerezett a lábuk és
kétségbesve néztek körül, hogy hol lehet a kislány. Hová tűnhetett ebben a
nagy tömegben? Lám, a nagy csillogás és a rengeteg megvásárolható ajándék
annyira elvonta a figyelmüket, hogy még saját gyermekükről is
megfeledkeztek. Hogy fogják most megtalálni? Merre induljanak el keresni?
A gyerek valójában csak néhány méterre volt tőlük, de a tömeg miatt nem
láthatták. Azonnal visszafelé kezdtek el indulni, s nagy szerencséjükre
két üzlettel odébb mindjárt meg is találták Esztert, aki csak néhány
métert maradt le. Nagy megkönnyebbüléssel léptek oda a kislányhoz, aki egy
kirakat előtt állt és valamit nagyon nézett. Vajon mi tetszett meg neki?
Talán egy szép baba? Vagy valamilyen más, érdekes játék? Talán egy
csillogó-villogó karácsonyfa? De a kirakatban nem gyerekjátékok voltak,
hanem mindenféle utazótáskák, bőröndök és hátizsákok. A kis Eszter viszont
nem a táskákat nézte, hanem egy kis adventi koszorút. A kisebb-nagyobb
bőröndök között egy asztalkán ott volt egy hagyományos adventi koszorú,
egyszerű fenyőágakkal, három lila és rózsaszín gyertyával. Mivel éppen
advent első hete volt, a koszorún még csak egy gyertya égett, s ennek
fénye vonzotta a kislányt. Eszter felnézett a szüleire, s a kis lángra
mutatva ezt mondta: "A templomban is ugyanilyen gyertya égett vasárnap a
koszorún".
Ezt az adventi kis történetet azért meséltem el, mert valamit tanulhatunk
ettől a négy esztendős kislánytól. Valami nagyon fontosat megtanulhatunk
tőle, ami hasznunkra lehet az adventi készületben. Esztert ugyanis nem
kápráztatta el a hatalmas fényár, ami betöltötte a bevásárlóközpontot, s
amely mindenki mást elkápráztatott. Ez a kislány a sok millió lámpa között
is felfedezte ezt a kicsiny lángocskát, ezt a parányi fényt, amely
valahonnan ismerős volt számára, s addig nézte, amíg eszébe nem jutott,
hogy a templomban látott hasonlót. Egyedül ő fedezte fel az igazi fényt,
amit talán senki más nem vett észre a csillogás közepette. Talán nem
csupán egy gyermek képes erre, hanem azok a felnőttek is, akikben van még
egy kis gyermeki lelkület, s megőriztek valamit gyermekkoruk
vallásosságából.
A mai napon elkezdődik az advent, a karácsonyi előkészület ideje. Ezt
jelzi a templomunkban felállított adventi koszorún meggyújtott első
gyertya. Vajon jelent-e nekünk valamit ez az apró fény? Észrevesszük-e e
lángocskát? E gyertya meggyújtásával egyidőben a városok üzleteiben, meg
az utcákon mindenütt sokezer, talán sokmillió lámpát gyújtanak. Bizony e
nagy fényözönben, a sok mesterséges fényforrás között nehéz észrevennünk
egyetlen szál gyertya természetes fényét. Bizony, ebben az időszakban,
amikor minden az ajándékvásárlásra buzdít minket, nehéz odafigyelnünk még
nekünk, vallásos embereknek is az advent lényegére. Pedig ezt kellene
tennünk. Az előttünk álló négy hétben lassan fel kellene készülnünk Jézus
születésének ünnepére. De vajon elég lesz-e az, hogy hétről hétre eggyel
több gyertyát gyújtunk meg? Nem lesz ez kevés a decemberi
díszvilágításban? Elárulom, hogy nem lesz kevés. A karácsonyi fények
kialszanak, az égőket januárban leszerelik. De a világ Világossága, Jézus
Krisztus mindig ragyogni fog. Nem csak karácsony éjszakáján, hanem az
ünnep után is. Ő az igazi fény. Ő az igazi világosság. Ő az egyetlen, aki
elhozhatja életünkbe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet
ragyogását. Vegyük észre a napról napra közeledő fényt, aki maga Jézus és
engedjünk, hogy bevilágítsa életünket és családjaink életét.
Befejezésül még elmondom, hogy a barátom említette azt is, hogy a
következő vasárnapon, amikor este a család összegyűlt az adventi koszorú
körül, Eszter gyújtotta meg a második gyertyát, s ezzel már nagyobb lett
az igazi fény. Ha meg akarjuk találni az igazi világosságot, Jézust, nem
kell a plázákba járnunk, hiszen odahaza, a családi adventi gyertyagyújtás
alkalmával megtalálhatjuk Őt. Javaslom mindenkinek, hogy legyen otthon
adventi koszorúnk. Esténként gyűljön össze a család egy rövid imára, egy
kis szentírásolvasásra, közös éneklésre. Ha ezt megtesszük, akkor az igazi
fény növekedni fog bennünk, családunkban és a világban. Adja Isten, hogy a
világ szemkápráztató, hamis és csalóka fényei helyett az igazi fényre
tudjunk figyelni! Így várjuk a világ Világosságának, Jézusnak érkezését!
Egyedül ő képes arra, hogy az éjszaka homályát és a bűn sötétségét
karácsony éjjelén legyőzze születésével.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk!
Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra,
hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek
vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni
a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly
erőtlennek látszik. Jézus, legyel Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk
Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a
világba!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése