Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta", vagyis „Nyílj meg!" Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet."
Mk 7,31-37
Elmélkedés:
Bár Jézus csodáinak vizsgálatakor sok közös elemet fedezhetünk fel,
illetve a csodaelbeszélések felépítése sok hasonlóságot mutat, mégsem
állíthatjuk azt, hogy minden gyógyítás egyformán történik. Jézusnak nincs
megkötve a keze, nem kénytelen bizonyos formákat alkalmazni az eredmény
érdekében, hanem teljesen szabadon cselekszik. Némely esetben maga a beteg
kéri segítségét, máskor pedig a családtagok fordulnak hozzá. Olykor
megérinti a beteget, hogy elmúljon annak baja, máskor viszont nincs
szükség érintésre, sőt a beteg jelenléte sem szükséges, ahogyan azt
például a tegnapi evangéliumban olvastuk a pogány asszony lányának
meggyógyítása történetében.
A mai evangélium egy süketnéma, pontosabb fordítás szerint egy dadogva
beszélő süket meggyógyítását írja le. Az illetőt talán éppen
hallásképtelensége akadályozhatta meg abban, hogy képes legyen megtanulni,
elsajátítani a rendes beszédet. Itt is észrevesszük Jézus rejtőzködési
vágyát, félrevonja az embert a tömegből, mielőtt meggyógyítaná őt. Az Úr
ez esetben sem vonakodik megérinteni a beteg testrészeket, az ember
nyelvét és fülét, amelyek rögtön helyesen kezdenek működni. Az evangélista
azzal hangsúlyozza a gyógyulás tényét, hogy külön-külön említi a fül és a
nyelv megoldódását, hallás- illetve beszélőképességét. Uram, nyisd meg
fülemet, hogy meghalljam tanításodat és nyisd meg számat, hogy hirdessem
azt!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
lelkem jegyese. Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem,
mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül
őrizzem meg magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170210.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése