Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt:
„Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos."
Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang
hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
Mt 3,13-17
Elmélkedés:
Jézus is megkeresztelkedett
A mai vasárnapon Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Az esemény nem
Jézus gyermekkorában történt, miként napjainkban az a szokás, hanem Jézus
nyilvános működésének kezdetén, azaz mintegy harminc esztendős korában. A
megkeresztelkedés eseményéről Máté evangélista rendkívül röviden számol
be, egyetlen tényszerű mondatban foglalja össze a lényeget: „Jézus
megkeresztelkedett." Ezt Jézus és Keresztelő János párbeszéde előzi meg és
a mennyei Atya tanúságtétele zárja le.
Keresztelő János tiltakozása, miszerint nem neki kellene megkeresztelnie
Jézust, hanem éppen fordítva, jelzi azt, hogy az első keresztény közösség
tagjai számára magyarázatra szorult Jézus keresztelkedése. A kérdés így
merülhetett fel: Miért volt szükség arra, hogy a többi bűnöshöz hasonlóan
Jézus is megkeresztelkedjen? Ha a keresztség a bűnbánat jele volt, akkor
miért kérte Jézus, akinek nem volt egyetlen bűne sem? Máté evangélista
erre a kérdésre nem ad választ. Az egyházi hagyománynak megfelelően azt
válaszolhatjuk, hogy Jézus ilyen módon fejezte ki együttérzését,
szolidaritását a bűnös emberekkel. Bűntelen létére is vállalja azt, hogy a
bűnös emberekhez hasonlóan alámerüljön a Jordán folyó vizébe. Jézus
bűnösökkel való együttérzését Lukács evangélista fejezi ki a
legtalálóbban, amikor ezt írja: „Történt, hogy amikor az egész nép
megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett" (Lk 3,21). Nem csupán egy
időbeli megjelölés ez, hanem Jézus közösségvállalására való egyértelmű
utalás.
A mennyei Atya tanúságtétele egy másik oldalról is megvilágítja Jézus
keresztségének értelmét. Az égből hang hallatszott: „Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telik!" Az Atya ünnepélyesen bemutatja a Fiút, mint az
ő küldöttét. Jézus nem csupán Isten engedelmes szolgája, aki egész
életében az Atya akaratát teljesíti és ezt teszi akkor is, amikor vállalja
a szenvedést és a kereszthalált, hanem Fiú is, akit majd az Atya
megdicsőít engedelmességéért, a megváltás beteljesítéséért azáltal, hogy
feltámasztja őt a halálból. Jézus soha nem tekintett úgy istenfiúságára,
mint valamiféle kiváltságra, hanem szolgálni akart egész életében és
életével. Isteni hatalmával nem büszkélkedni, hivalkodni akart, amikor
csodákat tett, hanem nagy alázattal imádkozott az Atyához és neki adott
hálát minden csodáért. Az engedelmesség, az alázat és a szolgálatkészség
lelkületéről a harmadik isteni személy, a keresztelkedéskor galamb
alakjában leszálló Szentlélek gondoskodik.
Befejezésül említsünk meg még egy szempontot, amely megmagyarázza az Úr
keresztelkedésének értelmét. Jézus úgy gondol saját halálára, mint végső
keresztelkedésre. „Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire
vágyom utána, amíg be nem teljesedik!" (Lk 12,50). Itt értjük meg a
keresztség és a kereszthalál kapcsolatát. Bár Jézus bűntelen volt, mégis
megkeresztelkedett, élete végén pedig eltűrte, hogy a „bűnösök közé
sorolják", azaz vállalta a kereszthalált, ami a legnagyobb bűnözők
büntetése volt. A vízből való felemelkedése utalás a feltámadásra, új
életének kezdetére.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az
Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted,
és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket,
hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya
gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az
Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük
magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során
mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az
engedelmességre!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170108.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése