Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:
„Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak
hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát
kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és
fogcsikorgatás!" Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés:
Az újabb példabeszéd témája szintén az üdvösség, a mennybe jutás. A
szőlőmunkásokról szóló példázat, amit tegnap olvastunk, inkább Isten
nagylelkűségét emeli ki. Neki köszönhetjük elsősorban azt, hogy
üdvözülhetünk. A mai példabeszéd az érem másik oldalát mutatja, azt, hogy
nekünk, embereknek is tennünk kell azért, hogy bejuthassunk a mennybe. Fel
kell készülnünk erre, nem bízhatunk vakmerően abban, hogy Isten úgyis
megadja kivétel nélkül mindenkinek az örök boldogságot, tehát nem is kell
fáradoznunk annak elnyeréséért.
A király ünnepségre készül, meghívja a vendégeket fia lakodalmára. A
meghívottak első körébe nyilvánvalóan azok lehettek, akik közeli
kapcsolatban voltak az uralkodóval. A szeretetteljes hívás nem talált
visszhangra, a meghívottak mindenféle mondvacsinált okkal visszautasítják
azt, s ez tiszteletlenségük és udvariatlanságuk kifejezése. A király
azonban emiatt nem halasztja el az ünnepséget, újra elküldi szolgáit, akik
most már válogatás nélkül mindenkit meghívnak a lakodalomba. Ez az
intézkedés sikerrel jár. A jelenlét azonban nem elegendő a király számára,
aki jogosan várja el valamennyi vendégtől, hogy az ünnephez illő módon
legyen felöltözve.
A hasonlat azt tanítja, hogy Isten mindenkit meghív az örök életre. Ne
utasítsuk vissza, hanem fogadjuk el hívását! Lelkünk tiszta ruhája méltó
öltözék, hogy helyünk legyen az ünnepen.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160818.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése