Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom." A százados
ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt
ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" –
elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!" – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd
ezt!" – és megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
„Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért
azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában."
Mt 8,5-11
Elmélkedés:
Az adventi időszak kezdetén új szavakkal frissítjük szókincsünket.
Valójában nem is újak e szavak, kifejezések, fogalmak, hanem talán csak
megfeledkeztünk róluk egy ideje. Értelmüket jól ismerjük, s értékük most
újra fontossá vált. Várakozás, készület, csend, virrasztás, eljövetel,
vágyakozás, újrakezdés. Adventi szavaink jelzik: új idő kezdődött.
Az evangéliumban egy katonatisztről olvasunk, aki szintén felfrissíti
szókincsét, mert olyan helyzetbe kerül, hogy szükségét látja új stílusban
beszélni. Beosztottjaihoz kemény, határozott, utasító, parancsoló módon
szól, most viszont, amikor Jézust szólítja meg, hangja elcsendesedik,
alázatosságról árulkodik, bizalomról tanúskodik. Mert kérni csak
alázattal, bizalommal érdemes. A százados nem követelőzik, hanem szerényen
kér. Azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg szolgáját. A mi Urunk szívesen
indulna is azonnal, de ekkor a katona újabb tanújelét adja szerénységének,
bizalmának, hitének. Kifejezi, hogy méltatlan arra, hogy Jézus a házába
jöjjön, otthonába lépjen, ezért azzal is megelégszik, ha néhány szót vagy
egy fohászt mond a gyógyulás érdekében. Ezt mondja: „Uram, nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az
én szolgám" (Mt 8,8).
Itt az ideje, hogy Istennel való beszélgetéseimben, imáimban új szavakat,
új stílust, új hangot használjak.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jöjj el népek várakozása, Úr Jézus, örvendeztess meg minket isteni
jelenléteddel. Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha
saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe
esünk, s észrevétlenül a csalárdság áldozatai leszünk. Ha jók szeretnénk
lenni hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. amikor ellene akarunk
szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alul maradunk. Jöjj
Uram, világosítsd meg vakságunkat, jöjj segítségére a gyarló gyönge
embernek. Jöjj el isteni dicsőség fénye! Jöjj el isteni erő és bölcsesség,
tedd fényessé éjszakánkat, oltalmazz a veszélyben, tedd látóvá
vakságunkat, erősítsd bátorságunkat, vezess kezeddel fogva minket, hogy
hűségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül
fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-01
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141201.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése