Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés:
A prófétai beszédekben többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy az
ószövetségi nép Isten szőlője. A mai evangélium példázata szerint Jézus
szintén az Isten tulajdonában lévő szőlőhöz, szőlőskerthez hasonlítja a
népet, amelyben a bérlők a nép vezetői. Isten korábban küldött szolgáit, a
prófétákat ellenségesen fogadták a bérlők. Amikor pedig az idők
teljességében saját Fiát, Jézus Krisztust küldi el hozzájuk, szintén
elutasítással találkozik a vezetők részéről és az életére törnek. Az
emberi elutasítás azonban nem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét. Az
emberek részéről Jézusnak sok megaláztatást kellett eltűrnie szenvedésének
óráiban, s nem tanúsított ellenállást, amikor halálra ítélték. Isten
azonban megajándékozta a dicsőséggel, feltámasztotta a halálból, alapkővé
és szegletkővé tette őt, aki által üdvözülhetünk. Jézus elutasítása
tragikus tévedés volt kortársai részéről, s napjainkban is az. Boldogok,
akik elfogadják őt az üdvösség szerzőjének!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szeretlek, Istenem, mert mindenek előtt voltál a világon. Szeretnem kell
téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem. Szeretlek téged, Istenem,
mert azért alkottál, hogy szeresselek. Uram, Istenem, szeretlek téged,
mert te előbb szerettél engem! Mily boldogtalan voltam, amíg nem
követtelek! Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam! Add, hogy
csak érted éljek, és téged szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése