A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés:
A hit útján
A nagypénteki szertartás egyik legmeghatóbb része a Szent Kereszt előtti
hódolat. Ilyenkor a hívek nem csak hallgatói az isteni üzenetnek, hanem
valóban aktívan kapcsolódnak be a liturgiába oly módon, hogy Krisztus
keresztjéhez járulva térdet hajtanak előtte és megcsókolják azt. Idén
történt, hogy a hívek sorában egy gyengén látó gyermeket is a kereszthez
vezetett nagymamája és a gyermek rögtön elkezdte kezével kitapintani Jézus
alakját. Ő a kezével, az ujjaival lát, érzékeli a világot. A látást egy
másik érzékszervével pótolja. A gyengén látók és a vakok számára a látás
hiánya nem jelent végérvényes tragédiát, hiszen más érzékszervükkel,
kifinomult hallásukkal és érzékeny tapintásukkal megismerhetik
környezetüket. Aki testi betegsége miatt nem láthat a szemével, az más
módon akarja megismerni mindazt, amit a többi ember láthat.
Ezt a nagypénteki élményt azért idézem fel és mondom el most, húsvét
ünnepén, mert tulajdonképpen egészen hasonlót szeretnénk mindannyian.
Jézus eltűnt a szemünk elől. Nem láthatjuk már többé. Meghalt és sírba
helyezték. És mivel néhány nappal később a sírból még a holtteste is
eltűnt, ezért még erősebb bennünk a vágy, hogy valamilyen módon biztosat
tudjunk róla. Mennyire érdekes Tamás apostolnak a jól ismert esete, aki
nem láthatta a feltámadt Krisztust, amikor ő megjelent a többieknek, és
ekkor Tamás nem egyszerűen csak látni akarta az Urat, hanem meg akarta
érinteni, tapintani kezével Krisztus sebeit.
Lelkileg vak, gyengén látó, sötétben botorkáló emberként keressük a
feltámadt Krisztust, és ha már nem láthatjuk őt szemünkkel, más módon
szeretnénk bizonyosságot szerezni arról, hogy valóban él. A Krisztus
húsvéti jelenéseiről és találkozásairól szóló evangéliumi beszámolók
szerint a hit pótolja mindazt, amit érzékszerveinkkel nem tudunk
megtapasztalni. A hit, mint különleges „érzékszerv" segít minket abban,
hogy a feltámadás részesei és tanúi legyünk. Az ünnep imént felolvasott
evangéliumában Péter és János apostolokról hallottunk, akik az asszonyok
zavarba ejtő híradása után azonnal a sziklasírhoz szaladnak, ahová
Krisztus testét nyugalomra helyezték. És mit láthatnak ott? Csak egy üres
sírt és azokat a lepleket, amelyek Krisztus holttestét takarták. Talán nem
ezt akarták látni. Talán első pillanatban jobban örültek volna annak és
megkönnyebbültek volna, ha a sírhelyen megtalálják a halott Krisztust. De
az üres síron és a lepleken kívül nem láthattak semmi mást. Nem láthatták
a feltámadt Krisztust. Úgy gondolhatnánk, hogy ebben a helyzetben csalódás
érte őket, de az evangélista éppen ennek ellenkezőjéről számol be: látták
mindezt és hittek. Megszületett bennünk a hit, amely aztán hozzásegítette
őket, ahhoz, hogy felismerjék a Feltámadottat. Mert hit nélkül sem ők, sem
bárki más nem ismerheti fel a feltámadt Krisztust.
Jézus ellenfelei eltűntek. Az áruló Júdás, a kegyetlen, Jézust bántalmazó
katonák, mindazok, akik halálra ítélésében és keresztre feszítésében részt
vettek eltűntek és nem hallunk róluk többet az evangéliumokban. A
gonoszság képviselői megmutatták magukat egy rövid időre és eltűntek,
helyettük olyanok szerepelnek a továbbiakban, akik elindulnak a hit útján.
Az asszonyok, akik életében is kimutatták Jézus iránti szeretetüket,
azzal, hogy szolgálták őt, a tanítványok, akik ugyan lassacskán, de kezdik
megérteni, hogy miről beszélt Mesterük, amikor saját halálát és
feltámadását megjövendölte, és az apostolok, akik a feltámadás hirdetői
lettek. A húsvét ünnepe mindannyiunkat szeretne elindítani a hit útján.
Nem a Feltámadott látása szemünkkel, nem szavának hallása fülünkkel és nem
is sebhelyeinek érintése kezükkel ad számunkra teljes örömöt és igazi
bizonyosságot arról, hogy Krisztus él, hanem a hit. Kérjük Istentől a hit
csodálatos ajándékát!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor
élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, majd az
apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg
és erősítsd bennünk az örök élet reményét! Húsvéti feltámadásod megújító
ereje indítson el minket az evangélium és a feltámadás hirdetésének útján!
Erősítsd bennünk a reményt, hogy az örök boldogság r észesei lehetünk,
mert a téged új életre támasztó mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre
hív. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése