Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint
amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van,
éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja
hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd
telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt
fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34
Elmélkedés:
Kétféle látásmód
Egy történet szerint, amikor egy embernek felnőtt a két fia, elhatározta,
hogy elküldi őket világot látni és tapasztalatokat szerezni. Magához hívta
az idősebbet és ezt mondta neki: Fiam, menj el ebbe és ebbe a városba,
legyél ott néhány napig, figyeld meg, hogyan élnek és dolgoznak az
emberek, beszéljél velük, aztán amikor hazatérsz, beszámolsz nekem és a
testvérednek. A fiú hallgatott az apjára és útnak indult. Másnap az apa
magához hívta fiatalabb fiát és a következőket mondta neki. Fiam, a
bátyádat is elküldtem világot látni, te pedig menj el ebbe és ebbe a
városba, legyél ott néhány napig, figyeld meg, hogyan élnek és dolgoznak
ott az emberek, beszéljél velük, aztán amikor hazatérsz, beszámolsz nekem
és a testvérednek. Egy jó hét múlva, amikor mind a két fiú hazatért,
hármasban leültek, hogy elmondják és meghallgassák a beszámolókat. Az
idősebbik így beszélt: Apám, nem jó helyre küldtél, sok rosszat láttam
abban a városban. Az emberek nem szeretnek dolgozni, sokan csak
koldulásból élnek. Elhanyagolják a tereket és utcákat, elszáradnak virágok
és a fák. Aztán még sokáig sorolta, hogy mennyi rosszat tapasztalt. Miután
befejezte a fiatalabbik is elkezdte beszámolóját. Apám, engem nagyon jó
helyre küldtél, barátságos emberekkel találkoztam, a tehetősebbek segítik
a szegényeket, nem csak maguknak gyűjtenek, hanem a városukat is szépítik.
És még sokáig sorolta, hogy mennyi ját látott. Az apa figyelmesen
végighallgatta mindkét fiát, aztán a végén felnevetett: Ugyanabban a
városban voltatok mind a ketten.
Ezt a kis történetet juttatta eszembe a mai evangélium, amelyben két
példabeszédet hallottunk Jézustól. Mindkét példázat az Isten Országáról
szólt, amely kicsiny magként kezdi életét, s aztán az ember számára
titokzatos módon, de valójában az isteni közreműködésnek köszönhetően
állandóan növekszik. Sokan talán nem látják ezt a növekedést. Nem
érzékelik, hogy Isten jósága jelen van a világban és nem veszik észre a
lelki fejlődés jeleit. Ők bizonyára úgy gondolják, hogy az isteni üzenet
hirdetése nem hoz gyümölcsöt az emberi szívekben, és állandóan csak
keseregnek, hogy az Egyház nem tudja felmutatni napjainkban azokat az
értékeket, amelye biztos támpontot jelentenek az emberek életében. Ők
azok, akik fiatalkorukban és később is állandóan csak keresik
életcéljukat, de sosem találják meg azt. Ezzel szemben mások egészen
másként látják a világot. Nap mint nap észreveszik, hogy mivel segíti
őket, családjukat vagy a környezetükben élőket a jó Isten kegyelme. Ők
észreveszik a csendben történő lelki növekedést, mert nem látványos
eredményeket várnak. Ők magukat akarják jó talajnak előkészíteni az isteni
tanítás befogadására és készségesen követik azokat az útmutatásokat,
amelyekben felismerik Isten vezetését. Ők látják, hogy az Egyház közössége
képes a szüntelen megújulásra, és észreveszik a Szentlélek működése nyomán
fakadó virágokat. Ők felismerik életük célját és értelmét, mert Istenre
merik bízni magukat.
Kétféle látásmód, kétféle gondolkozásmód, kétféle életvitel. Pedig
mindannyian ugyanabban a csodálatos világban élünk, mindannyiunknak éppen
annyi éltető napfényt ad az Isten, mindannyiunkra ugyanúgy esik Isten
áldásaként a jótékony eső. Igaz, mindezt mások talán így mondanák: Mind
ugyanabban az elátkozott világban élünk, mindannyiunkat ugyanúgy éget az
Isten napja, mindannyiunkra ugyanúgy esik a soha meg nem állni akaró,
fránya eső. Kétféle látásmód, kétféle életvitel. Pedig a magot, a jó magot
mindenki szívébe elülteti az Isten. Csak rajtam múlik, hogy örökre
eltemetem magamban, vagy termést hozok. Rajtam múlik, hogy növekszik-e
bennem, s általam Isten Országa.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te hívásodra vállalkozunk az igehirdetés
feladatára, amelyet mindenkor a te nevedben szeretnénk végezni. Bátoríts
bennünket, hogy akkor is folytassuk szolgálatunkat, ha az eredmény
csekély. Ha hűséggel teljesítjük kötelességünket, nincs okunk félelemre,
mert isteni közreműködésed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt. Légy velünk
és kísérjen minket áldásod, hogy az evangélium igazságának hirdetése által
növekedjék az Isten Országa! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése