2012. június 14., csütörtök

[Evangelium] 2012-06-14

2012. június 14. - Csütörtök

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz
voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok
be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj!
Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az
ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te
esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te
istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van
ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat.
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy
átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem
fizeted."
Mt 5,20-26

Elmélkedés:

A tegnapi, meglehetősen ellentmondásos rész magyarázatát azzal fejeztük
be, hogy a régi törvények megtartása helyett Jézus újszövetségi
törvényének, a szeretet parancsának irányába fejlődik a kereszténység. Az
első tanítványok tehát már felismerték, hogy Jézus többet kíván tőlük,
mint a régi előírások megtartását. És pontosan erről beszél Jézus is a mai
evangéliumban, amely szerint többet vár el követitől, mint a farizeusok
vallásossága, akik koruk leginkább törvénytisztelő zsidói voltak. Jézus
egy újfajta erkölcsi magatartást hirdet meg. Ehhez kívánkozik még egy
gondolat, ami részben kapcsolódik a tegnapi szakasz magyarázatához is:
Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását szorgalmazza, hanem azok
erkölcsi támpontjai, a hit, a remény és a szeretet a fontos nála. Ezeket
az erkölcsi értékeket az általa elküldött Szentlélek oltja a szívünkbe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások
tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú,
zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum