Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és
a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat
beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy
tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus felismerte
gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók!
Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe
és a felirata ez?" Azok azt felelték: „A császáré." Erre ő így szólt
hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az
Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták
őt, és elmentek.
Mt 22,15-21
Elmélkedés:
Ami az Istené
Bár sokszor ígérték már a magyar adórendszer egyszerűsítését, ennek
megvalósítása még várat magára. Egyszerű ember aligha igazodik ki az
adótörvények dzsungelében, sőt, néha még az adószakértők sem naprakészek a
témában. Az adószabályok ugyanis évről évre, vagy akár évközben is
állandóan változnak, egyes adófajták megszűnnek, mellette pedig új adók
kerülnek bevezetésre. Az állam által megszabott adókat be kell fizetni,
vagy legalábbis be kellene, mert sokan próbálnak ügyeskedni, például
azzal, hogy külföldi, kedvezőbb adózású országokba, úgynevezett
adóparadicsomokba irányítják pénzüket. Adócsalókról és hasonló
bűncselekményeket elkövető személyekről szinte naponta hallunk a
híradásokban. Aki becsülettel befizeti az adót, az is sokallja annak
mértékét, mert adót fizetni általában nem szeretnek az emberek.
Bár más tartalommal és hangsúllyal, de a mai evangéliumban is az
adófizetésről van szó. A kérdés egyszerűen hangzik, s látszólag egyszerűen
lehet rá válaszolni. „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" (Mt
22,17). Az egykori zsidóság körében mindennapos kérdés lehetett, s
bizonyára sok vitát eredményezhetett az igennel és a nemmel felelők
között. Jézus azonban nem a megszokott módon, nem egyszerű egyetértéssel
vagy elutasítással válaszol, s ennek oka van. Az adófizetéssel kapcsolatos
kérdés hátterében az áll, hogy Jézus korában a zsidók országa a Római
Birodalom fennhatósága alatt állt, az adófizetés elfogadása a római uralom
elfogadását jelentette, megtagadása pedig az idegen elnyomás elutasítását.
A Jézusnak címzett kérdés hátterében ügyes csapda húzódik meg. Ha Jézus
azt válaszolja, hogy szabad adót fizetni a császárnak, akkor ezzel
elismeri az idegen, elnyomó hatalmat, és ez sok zsidó emberből váltana ki
ellenszenvet. Ha viszont nem helyesli az adófizetést, akkor ez a római
császár elleni lázadásnak és lázításnak számítana. A csapda
kikerülhetetlennek tűnik, bármit is válaszol a kérdezett, szavaiba könnyen
beleköthetnek.
Jézus viszont felismeri a kelepcét, a kérdezők álnok szándékát és
könnyedén tér ki a csapdahelyzetből: „Adjátok meg a császárnak, ami a
császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt 22,21). Két apró
finomságra figyeljünk fel a leleményes válaszban. Egyrészt arra, hogy
Jézus nem bátorítja azokat a zsidó csoportokat, amelyek a római hatalom
ellen lázítottak abban az időben. Lázadásuknak alapvetően vallási oka van.
A mózesi Törvény ugyanis egyértelműen rögzítette, hogy az ember egyedül
Istennek szolgálhat és nem például egy idegen nemzet uralkodójának. Jogos
volt-e, hogy lelkiismereti kérdést csináltak az adófizetésből és az isteni
törvényekre hivatkozva megtagadták a földi hatalom irányába kötelességük
teljesítését? Jézus válaszából arra következtethetünk, hogy nem helyeselte
ezt az elképzelést, a fegyveres, erőszakos ellenállást pedig egészen
biztosan nem támogatta. Másrészt azt is felfedezhetjük a válaszban, hogy
Jézus nem nyugszik bele jámbor módon az idegen hatalom elnyomásába, tehát
egyáltalán nem tekinthető felelete megalkuvásnak vagy beletörődésnek.
Az evangéliumi párbeszédben szereplő pénz, az adópénz a császáré. A
pénzérmén az ő arcképe látható, s ez jelzi, hogy a pénz az ő tulajdonát
képezi. A pénz tehát a császáré. De kié az ember? Kihez tartozunk mi,
emberek? Ahhoz, akinek képét magunkon viseljük. Kinek a képe van rajtunk?
A szentírás szerint Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára
teremtette. Vajon hordozom-e arcomon Jézus arcát? Vajon odaadom-e magamat
Istennek, akinek képét magamon viselem? Jó lenne, ha meglátnánk Jézus
szavainak igazi értelmét és komolyan vennénk azt: Adjátok meg az Istennek
pedig, ami az Istené!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg
szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts
evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az
Élet Urának adjam önmagamat, életemet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése