Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: „Mózes
tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok
közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
Szívemnek szól
A világhírű orgonistának és zeneszerzőnek, Johann Sebastian Bachnak egyik
művéről mondta valaki, hogy aki csak a fülével hallgatja, az nem is hallja
ezt a zenét. Bizonyára Bach egész életművére igaz ez a megállapítás.
Zenéjének lényegét és mondanivalóját az értheti meg, aki nem csak a
fülével hallgatja a dallamokat, hanem megérinti szívét és tevékeny
szeretetre ösztönzi őt. Az ilyen ember számára megtelik élettel Bach
muzsikája és életté változik zenéje. A fiataloknak ezt ugyan hiába mondom,
mert ők egy néhány perces zeneszámot is ritkán hallgatnak végig, inkább
húsz másodpercenként újat kezdenek. A komolyzenéhez ezzel szemben
szükséges, hogy az ember le tudjon ülni egy órára nyugodtan.
Nem zenehallgatási szokásokról szeretnék ma elmélkedni, hanem arról, hogy
hogyan hallgatjuk Isten szavát, üzenetét. Jézus a mai evangéliumban a
farizeusokról, a zsidó nép egyik vallási csoportjának tagjairól beszél.
Tanításuk igazságát nem vitatja a mi Urunk, de magatartásukat ez esetben
is és más alkalmakkor is erősen kritizálja, képmutatónak nevezve őket.
Vajon miben hibáztak ők, a vallási vezetők? Jézus szerint éppen a vallási
magatartásukkal van a gond, pedig arról voltak híresek, hogy a legjobban
ismerték a törvényeket és előírásokat, sőt, ügyeltek is azok pontos
betartására. Miben hibáztak az írástudók és a farizeusok? A bevezető
példához visszatérve így mondanám: Csak a fülükkel hallgatták Isten
szavát. És ennek következményeként nem értették meg Isten tanításának és
törvényeinek lényegét. Nem jutottak el annak mélységéig, nem érintette meg
szívüket. Ettől akar óvni bennünket Jézus, s ezért nem tartja
viselkedésüket követendő példának.
A nehezen észrevehető farizeusi lelkület könnyen elhatalmasodna rajtunk,
ha ezen a ponton nem önmagunknak tennénk fel a kérdést: Hogyan hallgatom
Isten szavát? Megérinti-e szívemet, lelkemet? Indít-e a felebaráti
szeretet gyakorlására? Indít-e Isten felé? Ha csupán a fülemmel hallgatom
Isten szavát, aligha fogom megérteni lényegét, s aligha fog életemet
alakító és átalakító erővé válni. Mindenekelőtt azt a jézusi felhívást
kell meghallanom, amivel az Úr elkezdte működését: Tartsatok bűnbánatot!
Ez a bűnbánat és a bűnbánat mögött meghúzódó alázat hiányzik a farizeusok
magatartásából. És ha bennem nincs meg ez az őszinte bűnbánat és alázat,
akkor én is csak egy farizeus vagyok. Jézus nagyon könyörtelenül beszél a
farizeusokkal, amikor leleplezi álnokságukat és vakságukat. Ugyanakkor
nagy irgalommal és könyörülettel beszél a bűnös, de bűnüket megbánó
emberekkel.
Érdekes, hogy miközben Jézus tudja, hogy a bűnös bármelyik pillanatban
megtérhet – és erre jó példa a vele egy időben keresztre feszített
gonosztevő megtérése halála előtt – tehetetlen a farizeusokkal szemben,
akik tulajdonképpen elzárkóznak az isteni szeretet és irgalmasság elől.
Jézus egykor sokat kért tanítványaitól és mai is legalább ennyit kér
tőlünk, követőitől. Első kérése megtérésünket kívánja. A bűn az isteni
szeretettől való eltávolodás, a szeretet hiánya. Orvosolni nem lehet
másként, csak a szeretettel. Hiszem-e, hogy Isten képes kigyógyítani
bűneimből a megbocsátás által? Enélkül csak a szégyen és a félelem marad.
Jézus megtérésre és bűnbánatra hívó szava nem a fülemnek szól, hanem a
szívemnek. És ez csodálatosabb mint Bach vagy bármelyik más világhírű
zeneszerző legsikeresebb műve. Ennél csak az irgalomban gazdag Isten
megbocsátó szava csodálatosabb.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy
Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok
eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből,
mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése