Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött,
hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt
menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide,
ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király
megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés:
Meghívott vagyok
Az esküvői és lakodalmi előkészületek során a házasságra készülő fiatalok
számára sok esetben a meghívottak listájának összeállítása a legnehezebb.
Bár minden más kérdésben teljesen önállóan szoktak dönteni arról, hogy
milyen legyen az esküvőjük, a meghívandó vendégek névsorának
összeállításába mindenképpen beleszólnak szüleik, nehogy családon belül
sértődés legyen amiatt, hogy valakit elfelejtenek meghívni a nagy napra.
Aztán a legtöbb vendégnek írásos meghívót küldenek, de a legközelebbi
rokonságot személyesen illik meghívni az esküvőre. A szülőknek ez a
beleszólása egyáltalán nem rossz szándékú, és ne feledkezzünk el arról,
hogy a régebbi időkben a szülők rendezték az esküvői ünnepséget és az ő
feladatuk volt a vendégek meghívása. A meghívottaknak pedig illik
megjelenni az esküvőn.
A mai evangéliumban esküvői előkészületekről hallottunk egy példabeszédet.
A történet szerint egy király hívja meg a vendégeket fia esküvőjére. A
hagyományoknak megfelelően a király meghívását szolgái közvetítettékz az
embereknek, akik azonban rendhagyó módon reagálnak. Egyesek más
elfoglaltságukra hivatkozva visszautasítják a meghívást, mások pedig
bántalmazták vagy megölték a király szolgáit. Az udvariatlan és ellenséges
viselkedés a király haragját váltja ki, aki a méltatlannak bizonyuló
emberek megbüntetése után válogatás nélkül hív meg mindenkit az
ünnepségre.
A Jézus által mondott példabeszéd valójában nem esküvői meghívásról szól,
hanem arról, hogy Isten meghív minden embert. Mire is hív minket Isten?
Nehéz egyetlen szóval, egy mondattal válaszolni erre. Isten meghív minket,
hogy éljünk Ővele. Éljünk a szeretetben. Éljünk a hitben, amely
kiszélesíti emberi lehetőségeink határait. Éljünk a reményben, amely az
örök élet felé vezető utat jelöli ki számunkra. Meghív a lelki
újjászületésre, a bűnbánat útjára. Isten meghív bennünket az ő országába,
hogy vele éljünk földi életünk során, és majd vele éljünk az örök életben
is.
Első lépésként talán érdemes volna rácsodálkoznunk arra, hogy meghívottak
vagyunk! A meghívás Isten szeretetének a jele. Emberi szabadságunknak,
szabad akaratunknak köszönhetően akár vissza is utasíthatjuk ezt a hívást.
Isten nem akar bennünket kényszeríteni, még a boldogságot, a boldog életet
sem akarja ránk kényszeríteni. Inkább felkínálja ajándékát, segítségét,
kegyelmét. Lehetőséget ad, amelyet elfogadhatunk vagy elutasíthatunk.
Ennek az elfogadásnak vagy elutasításnak azonban óriási tétje van. Sokan
azzal próbálják magyarázni és igazolni Istennel való szembeszállásukat,
hogy szabadok akarnak lenni. Nem kívánnak Isten szolgálatába állni, hanem
szabadok akarnak maradni. Valójában ez csak látszat-szabadság, hiszen aki
nem áll Isten szolgálatába, azt azonnal lefoglalja a gonosz. Egyáltalán
nem mindegy, hogy kinek adjuk át életünket, önmagunkat!
Befejezésül térjünk még vissza a meghívás, az isteni hívás gondolatához!
Meggyőződésem, hogy ez a hívás mindenki számára személyes és személyre
szabott. Engem meghívott a papi szolgálatra, az evangélium hirdetésére.
Ennek a személyemre szabott hívásnak, hivatásnak minden nap meg kell
felelnem. Másokat más feladatra hív Isten. Érdemes keresni hivatásunkat,
és ha megtaláltuk, arra szentelni életünket. Érdemes felvennünk a
meghívottak ünneplős ruháját.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket.
Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt
mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az
oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat
örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése