Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti, kinek tartotok
engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a
tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20
Elmélkedés:
Erre a sziklára
Nem előzmények nélküli az a rendkívül fontos kijelentés, amiről a mai
evangéliumban olvastunk, hogy tudniillik Jézus a tizenkét apostol
egyikére, Simon Péterre bízta az egész Egyház vezetésének feladatát a
következő szavakkal: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat" (Mt 16,18). Nézzük most végig azokat a fontosabb eseményeket,
amelyek odáig vezettek, hogy Péter ilyen különleges helyet és küldetést
kapott apostoltársai között. Először Jézus, majd pedig Péter oldaláról
vegyük szemügyre a történteket.
Amikor testvérének, Andrásnak a hívására Péter először találkozott
Jézussal, az Úr rögtön új nevet adott neki. Az Úr rátekintett az egyszerű
halászra és így szólt: "Te Simon vagy, János fia, ezentúl Péter (azaz
szikla) lesz a neved" (Jn 1,42). A névadás jelentőségét jelzi, hogy
egyedül őneki ad az Úr új nevet, és egyetlen más apostolnak vagy
tanítványnak sem. Az új név új küldetést is jelent Péter számára, de ennek
a küldetésnek a tartalma csak a későbbiekben válik világossá számára és a
többi apostol számára. Jézus tehát az első pillanattól, az első
találkozástól kezdve másként tekint Péterre, mint a többiekre. Ezen kívül
az evangéliumokban még számos apró jeleit fedezhetjük fel az Úr Péter felé
megnyilvánuló szeretetének: amikor például Kafarnaum városába érkezik
tanítványaival, az ő családjának házába tér be megszállni éjszakára (vö.:
Mt 8,14; Mk 1,29; Lk 4,38). Egy alkalommal pedig, amikor Jézus a
Genezáreti tó partján összegyűlt népet készült tanítani, az ott lévő
halászhajók közül Péterét választja, hogy az ő bárkájáról hirdesse nekik
Isten igéjét (vö.: Lk 5,3). Feltűnő továbbá számunkra az is, hogy egyes
helyekre csak három apostola kíséri el az Urat. Így van ez, amikor Jairus
tizenkét esztendő lányát feltámasztja, vagy amikor a színeváltozás hegyén
csak a három kiválasztottnak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak mutatja meg
isteni dicsőségét, illetve a Getszemáni-kertben, Jézus szenvedése
kezdeténél is ők vannak jelen. Az evangélisták valamennyi esetben Péter
nevével kezdik a felsorolást, jelenvén, hogy Jézus különleges helyet szán
neki. Végezetül említsük még meg azt is, amikor az utolsó vacsorán - kis
párbeszédet követően - Jézus Péternek a lábát mossa meg elsőként az
apostolok közül.
A felsoroltak Jézus oldaláról mutatják Péter elsődleges szerepét,
ugyanakkor Péter maga is észreveszi és elfogadja ezt, s számos esetben a
többiek nevében szólal meg. Ő teszi fel a kérdést a megbocsátással
kapcsolatban: "Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek? Talán hétszer?"
(Mt 18,21). De ő kérdezi meg azt is, hogy mi lesz azoknak a jutalma, akik
mindent elhagytak Jézusért (vö.: Mt 19,27). Más esetekben pedig a többiek
nevében is nyilatkozik. Pontosan egy ilyen eseményről hallottunk a mai
evangéliumban. Jézus megkérdezi az apostolokat, hogy kinek tartják őt. A
többi apostol hallgatását Péter hitvallása töri meg: "Te vagy a Krisztus,
az élő Isten Fia" (Mt 16,16).
Péter ünnepélyesen csengő hitvallására Jézus ünnepélyes kijelentéssel
jelöli ki egyszer s mindenkorra helyét az apostolok között és az Egyház
életében: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat" (Mt
16,18). Péter elsősége Jézus feltámadása után is nyilvánvaló, hiszen
húsvét hajnalán az asszonyoknak azt mondja az Úr, hogy Péternek és a
többieknek vigyék meg a feltámadás örömhírét. Péter Jánossal együtt rögtön
a sírhoz szalad, s bár János elsőként ér oda, mégis átengedi Péternek,
hogy ő lépjen be elsőként az akkor már üres sírboltba. Néhány évvel később
pedig, a jeruzsálemi apostoli zsinatot Péter tölti be a vezető szerepet
(vö.: ApCsel 15,6-21).
Befejezésül még arra kérdésre válaszoljunk, hogy miben áll Péter
különleges feladata? Ennek megértéshez az utolsó vacsorához kell
gondolatban visszatérnünk. A lábmosást követően Jézus kijelenti, hogy
Péterért külön is imádkozott, hogy ne fogyatkozzon meg a hite és meg tudja
erősíteni testvéreit a hitben (vö.: Lk 22,32). Péternek és Péter apostol
utódának, a római pápának minden korban az a feladata, hogy védelmezze az
Egyház közösségét, előmozdítsa annak egységét, és erősíteni kell a hitben
és az Isten iránti szeretetben mindazokat, akik Krisztus közösségéhez az
Egyházhoz tartoznak. Hallgassunk mindig Péter utódának, a Szentatyának
tanítására, aki az egységre törekedve, a hit útján vezet bennünket
Krisztus felé.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Tied az ország, a hatalom, a dicsőség,
Mindenható hatalmas istenség,
Kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk,
Lássad, milyen nagy szűkségben vagyunk.
Széttépett honunkban népünk zokog,
Megkínzott arcunk könnyektől ragyog.
Hallgasd meg bús, könyörgő imánkat,
Óh, add vissza nagy magyar hazánkat. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése