Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül
megszólalt valaki: "Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában". Jézus a
következő példabeszéddel válaszolt: "Egy ember nagy lakomát rendezett.
Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és
ezt üzente a meghívottaknak: "Jöjjetek! Minden készen van." De azok sorra
mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: "Földet vettem. El kell mennem,
hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!" A másik azt mondta: "Öt iga ökröt
vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!" Egy további így szólt:
"Most nősültem, nem mehetek." A szolga hazatért, jelentette mindezt
urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: "Menj ki
azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket,
bénákat, vakokat, sántákat!" A szolga jelentette: "Uram, parancsodat
teljesítettem, de még mindig van hely." Az úr akkor megparancsolta a
szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts
be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg
lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak."
Lk 14,15-24
Elmélkedés:
Úgy gondolom, hogy a meghívást visszautasítóknak fogalmuk sem volt arról,
hogy mit tesznek, s milyen nagy hibát követnek el, amikor lemondják a
lakomát. Vagy ha tudták, akkor azt gondolhatták, hogy döntésüknek nem lesz
semmilyen következménye. Magatartásuk teljes felelőtlenségről tanúskodik.
A példabeszéd azt tanítja nekünk, hogy Isten mindannyiunkat meghív az Ő
örök országába. Felelőtlenség volna részünkről visszautasítani ezt a
szeretetteljes, hiszen tudjuk, hogy mit veszíthetünk: az örök
üdvösségünket tennénk kockára. A földi javakért felcserélni az örökké
tartó tökéletes boldogságot olyan rossz döntés volna részünkről, amelyet
talán sosem tudnánk megváltoztatni. Szabad akarattal dönthetünk örök
sorsunkról.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Istenem, te mérhetetlen szelídség és irgalom, ki ne szolgálna téged
teljes szívéből, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet? Ki
ne viselné szívesen igádat, amely nem teher, hanem édes; ki ne hordozná
terhedet, amely nem kínos, hanem erossé tesz?
Magad mondottad: Vegyétek magatokra az én igámat, amely könnyű és édes, s
így nyugalmat találtok lelketeknek. Igen, Uram, ez a gyümölcse nagy
parancsodnak, hogy téged teljes szívünkből szeressünk; ez a szeretet s a
neked való szolgálat nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl boldoggá
is!
Bellarmin Szent Róbert
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése