Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és
terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat,
és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és
nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
Elmélkedés:
Jöjjetek hozzám!
Eszter szülei a városnak azon a részén laktak, ahol a házak felnyúltak a
domboldalra. A domb tetején, a hegyi gyümölcsösök és pincék között,
pontosan Eszterék háza fölött a Szent Anna tiszteletére épült kis kápolna
várta évente csupán egy alkalommal, július végén a híveket a szentmisére.
Mellette kis harangláb emelkedett az ég felé, de inkább csak a harangok
hangja szállt az ég felé, a magasba naponta háromszor. A kis Eszter éppen
a negyedik osztályt járta. Három éven keresztül mindig édesanyjával ment
az iskolába, s együtt is szoktak hazamenni. A kislány megtanulta az utat,
ezért negyediktől kezdve megengedték neki, hogy egyedül menjen haza. Egy
decemberi délutánon a szokásosnál később indult haza az iskolából. Őt is
meglepte, hogy milyen korán sötétedik ilyenkor, télen. Úgy gondolta, hogy
egy másik útvonalon talán hamarabb érhet haza. De bizony hamar eltévedt a
néptelen utcákon. Ismeretlen helyre került. Egyre fáradtabban és
kimerültebben kereste a kis utcát, amely felkanyarodik a dombra, s amely
hazavezethette volna, de nem találta. A sötétséggel együtt lassan félelem
borult Eszter lelkére. Belátta tévedését, beismerte magának, hogy jobb
lett volna a megszokott útvonalon menni, de ez a belátás már nem segített
rajta. Sírni kezdett, de alighogy elindult az első könnycsepp, meghallotta
a Szent Anna harang ismerős hangját, s megindult a hívogató hangok
irányába. Másnap, hittanóra után már mosolyogva mesélte el nekem a vele
történteket. Azt mondta, hogy olyan volt a harang hangja, mintha csak
Jézus hívta volna: Jöjj felém!
Az ő szerencsétlen eltévedése és szerencsés hazatalálása jutott eszembe a
mai evangéliumról, amelyben egy kis harang csendes hangjához hasonló
szelídséggel mondja Jézus: "Jöjjetek hozzám mindnyájan!" De vajon
meghalljuk-e ezt a csendes hívást? Vajon elindulunk-e Jézus felé? Vajon
megtaláljuk-e a felé vezető, s a hazafelé vezető utat?
Életünk során könnyen elveszíthetjük a helyes útirányt, s letérhetünk az
Isten felé vezető útról. Ilyen kor jusson eszünk Tamás apostol, aki az
utolsó vacsorán a következőt kérdezte: "Uram, mi azt sem tudjuk hová mész,
hogyan ismerhetnénk hát az utat?" (Jn 14,5). Tamás kérdése jó alkalmat
szolgáltat Jézusnak arra, hogy kinyilvánítsa az apostoloknak és nekünk,
hogy ő maga az Út (vö.: Jn 14,6), aki az Atyához vezet.
Ha Jézust megtaláljuk, megtaláljuk az Istenhez vezető utat. Jézushoz kell
tehát közelebb kerülnünk. De miként juthatunk közelébe? Valahányszor
tanúságot teszünk szeretetéről a világban, közelebb kerülünk hozzá.
Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyház tagjai vagyunk, közelebb kerülünk
hozzá. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, Jézushoz kerülünk
közelebb, hiszen minden éhezőben felismerhetjük arcát. Valahányszor a
gyengék védelmére kelünk, őhozzá kerülünk közelebb. Valahányszor
szeretettel ápoljuk a betegeket és a haldoklók mellé álunk, Jézushoz
kerülünk közelebb, hiszen mindannyiukban Ő szenved. Valahányszor
türelmesen neveljük a gyerekeket, hozzá kerülünk közelebb. Valahányszor
kiállunk a gyengék jogaiért, s segítjük azokat, akiket igazságtalanság ér,
Őhozzá kerülünk közelebb. Valahányszor kezünkbe vesszük a szentírást,
Jézushoz kerülünk közelebb. Mindannyiszor, amikor a szentgyónásban eltörli
bűneinket, s amikor szentáldozáshoz járulunk, Jézushoz, a mi Urunkhoz
kerülünk közelebb. Íme, ezek azok a konkrét lehetőségek, amelyek által
elindulhatunk Jézus felé.
Ahogyan az eltévedt kislányt aggódva várták haza szülei, ugyanúgy Isten is
aggódva vár minket, eltévedt gyermekeit. Induljunk el, mert a hívás
mindenkinek, nekem is szól.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten,
Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.
Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése