Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől!
Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne
tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban:
és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek
azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább
attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy
fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük
Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják!
Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall
engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben
van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt
Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,26-33
Elmélkedés:
A nem hétköznapi megélése a hétköznapokban
A múlt vasárnapi evangéliumban a tizenkét apostol kiválasztásáról
hallottunk, s arról, hogy Jézus miként küldi tanító útra őket. E rész
folytatása a mai vasárnap imént hallott örömhíre, amelyben Jézus
bátorítást és hasznos tanácsokat ad az útnak indulóknak. Elsőként az
igehirdetésről, másodszor annak veszélyeiről, harmadszor pedig az isteni
gondviselésbe vetett bizalomról hallottunk, s mindezt lezárja a
tanúságtételre való felszólítás. Érdemes végignéznünk az beszédének ezen
elemeit.
"Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit
fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!" (Mt 10,27) - hallottuk
Jézus első intését. Krisztus tanítását nem zárhatjuk magunkba. A
középületeken és minden olyan épületen, ahol sok ember tartózkodhat
egyszerre, biztonsági okokból mindig kifelé nyílnak az ajtók. Ha
véletlenül tűz ütne ki az épületben, az emberek a kifelé nyíló ajtókon
keresztül könnyen kimenekülhetnek, de ha befelé nyílnának, akkor az
épületben rekedhetnének és ez sok ember halálához vezetne. A járműveken,
például a vonaton viszont szintén biztonsági okból befelé nyílnak az
ajtók, nehogy könnyen kieshessen valaki. De vajon merre nyílik keresztény
életünk ajtaja? Ajtót kell nyitnunk a világ felé! Nem zárhatjuk magunkba
az Úr tanítását, hanem nekünk is hirdetnünk kell örömhírét a világban. Ha
keresni szeretnénk, hogy mi köt össze minket, keresztényeket, s mi formál
bennünket közösséggé, Egyházzá, akkor rá kell jönnünk arra, hogy
elsősorban nem egy közös szeretet-érzés Isten iránt, nem egy közös
gondolkodásmód, de nem is egy közösen vallott világnézet, hanem Jézus
Krisztus személye, az Ő meghívása és a tőle kapott küldetés a
tanúságtételre.
Ha valaki komolyan veszi az igehirdetést és a tanúságtételt, akkor nem
reménykedhet abban, hogy mindig és mindenütt a kedvező fogadtatásra talál,
hanem arra is számíthat, hogy Éppen Jézus miatt támadások érik vagy akár
veszélyben is foroghat az élete. Erre figyelmeztet Jézus második
kijelentése: "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem
tudják megölni" (Mt 10,28). A vallás szabad gyakorlása és a hit szabad
hirdetése nem természetes a föld minden országában, gondoljunk csak
például Kínára, ahol a katolikus hívők mindennapi fenyegetésben
részesülnek az állami hatóságok és a rendőrség részéről.
A tanúságtételre, a misszióra, a hithirdetésre vállalkozó személy mégsem
fél a veszélyektől, hanem bátran bízik az isteni gondviselésben. Erre
bátorít Jézus beszédének harmadik része. Ha Isten gondoskodik még a
verebekről is, mennyivel inkább törődik az emberekkel.
Manapság igen gyakran beszélünk arról, hogy az igazi kereszténység a
mindennapokban, a hétköznapokban megélt kereszténység. Jókai Anna, a
Kossuth-díjas írónő mondta a következőt: "Kereszténységünk vagy minden
pillanatban jelen van, vagy életünk egészében is csak frázis marad." De
vajon megértik-e ezt, felfogják-e ennek jelentőségét az emberek egy olyan
korban, amikor már vasárnapi keresztényből is egyre kevesebb van?
Vállalkoznak-e olyan emberek a hit mindennapi megélésére, akik az egyórás
vasárnapi szentmisén való részvételt is túl soknak tartják? A kérdés
kapcsán egyesek talán azt a következtetést vonnák le, hogy előbb a
vasárnapi szentmisét kellene megszerettetni, s utána beszélhetnénk arról,
hogy a hétköznapokban is Krisztus tanítása szerint kell élni. Talán van
ebben is igazság, de mégsem ilyen egyszerű a dolog, hiszen csak a
mindennapi keresztény életet élők számára fontos a hit közös megünneplése
vasárnaponként.
A mai nap tanulsága legyen a következő: A vasárnapi kereszténységnél egy
kicsivel többet kellene tennem, ha a hétköznapokban is meg akarom
valósítani Jézus nem hétköznapi tanítását.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Add, hogy ezen a napon is leljek valamit, amivel jóllakhatom. Nyomorúságom
Istene, adj nekem eledelt, adj tejet, adj húst, Atyám!
(A masszaik reggeli imája)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése