Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus
elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: "Menjetek előre a szemközti
faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a
csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket." Ez
azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg
Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve,
Egy teherhordó állat csikóján.
A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták
a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A
tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek
a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így
kiáltozott:
Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!
Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: "Ki
ez?" A tömeg pedig ezt felelte: "Ő a Próféta, Jézus, a galileai
Názáretből."
Mt 21,1-11
Elmélkedés:
Indulnom kell
A mai nappal belépünk a nagyböjt utolsó hetébe, Virágvasárnappal
elkezdődik a nagyhét. E napon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk,
amely eseménnyel kezdetét veszi Jézus szenvedése, s keresztútja. Érdemes
elgondolnunk, hogy milyen volna, ha mi is részt vennénk a cselekményben. A
közelgő ünnepekre mi is elzarándoklunk a fővárosba, Jeruzsálembe.
Mindenhonnan érkeznek az emberek, igen nagy tömeg idén is, mint minden
esztendőben. Talán nem lesznek zavargások, s nem tör ki egy lázadás a
rómaiak ellen. Talán nyugodtan eltelnek ezek a napok, s az ünnep után
békével hazatérhetek. Elfárasztott az út, a hőség szinte elviselhetetlen,
leülök, pihenek egy kicsit a kapu árnyékában. De mi ez a hangos kiáltozás?
Honnan jön ez a hullámzó tömeg? Jön a názáreti Jézus - kiáltja valaki, s
talpra ugrok, mert a végén még eltaposnak. Igen, ő a Próféta, a Messiás -
kiáltja egy másik ember. Egyre csak közeledik a hangos tömeg, s már
érthetően hallom, hogy mit kiáltoznak: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki
az Úr nevében jön! Ilyen éljenzés, ilyen ujjongó öröm még sosem volt az
ünnepeken. Mindenki Jézust élteti. Igen, mindjárt itt vonul el előttem.
Hallottam, hogy milyen rendkívüli csodákat tett, s mily' nagyszerűen
tanít, de még sosem láttam őt. De melyik lehet Jézus a hatalmas tömegben?
Biztosan ő lesz, aki annak a szamárnak hátán ül. Sokan lombos faágakat
tesznek elé azt útra, egyesek pedig még a ruhájukat is elé terítik az út
porába. Nem egészen ilyennek képzeltem el egy királyi bevonulást, de
biztosan ő lesz az. A tömeg egy pillanatra sem áll meg, gyorsan sodródik
befelé a városba. Milyen hangosan éltetik őt! S milyen barátságosak hozzá!
Milyen szelíden mosolyog mindenkire! Egy pillanatra most találkozik a
tekintetünk. Csak egyetlen pillanatra, hiszen nem akar megállni a
megkezdett úton. S nem is tudná megállítani senki. Továbbmegy, s vele a
hatalmas embertömeg. Lassan elhalkul a távolodó nép kiáltozása, magamra
maradok az út mentén, végre pihenhetek egy kicsit.
Talán nem haszontalan ily módon felidéznünk az egykor történteket, s a
nagyhét kezdetén érdemes elgondolkoznunk azon, hogy Jézus értem is
végigjárta szenvedés keresztútját. Nem dicsőséges királyként vonult be a
városba, hanem békét hozó szolgaként, Isten szolgájaként. Tudta, hogy a
most megkezdett úton nem fordulhat meg, mert akkor nem teljesítené az Atya
akaratát. Nem fordulhat vissza, de egyszer visszafelé jön majd ugyanezen
az úton. Azon az úton, amelyen most bemegy a városba, néhány nap múlva
kifelé fog jönni. Akkor is nagy tömeg fogja majd kísérni. Akkor is lesz
kiáltozás, de nem éljenzés. Akkor már senki sem fogja elé teríteni ruháját
az útra, amikor a kereszt alatt a porba roskad. És én akkor is ott leszek
az út szélén, s ismét találkozni fog tekintetünk. De akkor már nem fog
előttem elhaladni a tömeg közepén. Akkor már nem szemlélhetem
kívülállóként útját. Akkor már nekem is indulnom kell nyomában. Hiszen
meghív, hogy én is hordozzam életem keresztjét. Az Úr meghív, hogy
részesedjek szenvedésében, mert részesíteni akar engem a feltámadás
örömében is.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése