2025. március 2. – Évközi 8. vasárnap
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskeborról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéről beszél a száj."
Lk 6,39-45
Elmélkedés
Szálka és gerenda
Jézus szemléletes hasonlatot mond azzal kapcsolatban, hogy az ember könnyen észreveszi mások legkisebb hibáját is, miközben észre sem vesszük, hogy nekünk sokkal nagyobb bűneink vannak. Előszeretettel beszélünk mások bűneiről, de nem szeretnénk, ha a mi vétkeink napvilágra kerülnének. Mi tehát a helyes magatartás, ha a bűnnel, a másik emberben vagy önmagunkban felfedezett bűnnel találkozunk?
Először is azt szögezzük le, hogy ne keressük másokban a hibát, mert nincs jogunk ahhoz, hogy mások lelkivilágában keresgéljünk. A második szabály a következő: ha felebarátunk bűne tudomásunkra jut, ne ítélkezzünk felette, mert egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberi cselekedeteket. Ne feledjük, hogy soha nem ismerhetjük teljesen a másik ember élethelyzetét, körülményeit, ezért hiányos ismereteink miatt csak téves lehet az ítélkezésünk eredménye. Harmadik irányelvként hozzátehetjük ehhez: nem feltétlenül a mi feladatunk a másik embert figyelmeztetni bűnére, mert nem biztos, hogy kellő tapintattal tudjuk ezt megtenni. Hagyjunk időt a bűnös ember számára, hogy önmaga belássa bűnét és jobb útra térjen.
Ha viszont önmagunkban fedezzük fel a bűnt, legyünk nyugodtan szigorúak. És ne késlekedjünk, hanem mielőbb szakítsunk bűnös múltunkkal. A javulást, a megtérést önmagunkon kezdjük!
Mások hibáinak gyakori emlegetésével tulajdonképpen a saját bűneinkről akarjuk elterelni a figyelmet. Emberi kapcsolatainkban ez talán sikerülhet, de Istent soha nem tudjuk megtéveszteni. Ő majd a mi életünkről fog kérdezni minket, s akkor nem beszélhetünk félre, nem hivatkozhatunk arra, hogy mások is vétkeznek. Legyen bennünk alázat, amely beismeri a bűnt Isten előtt!
Nagy vigasztalás, hogy nem csupán a lelkiismeretfurdalás marad számunkra, hanem számíthatunk Isten megbocsátására. Ő látja hibáinkat, ismeri gyengeségeinket, s erőt ad nekünk a bűn elleni küzdelemben. Nem emberi érdemeink miatt, hanem azért szeret minket, mert lényege a szeretet. Lássuk be: valójában olyan vagyok, amilyennek Isten lát, az vagyok, akinek Isten lát engem!
Az evangélium befejező részében Jézus fügéről és szőlőről, mint jó gyümölcsökről beszél, továbbá az értéktelen, haszontalan tövisbokorról. A bibliai időkben éppúgy, mint manapság a palesztin vidék egyik legkedveltebb gyümölcse a füge. A füge termékenységet, békességet és jólétet jelképezett. A szőlő szintén hasznos növény, egyrészt finom a gyümölcse, másrészt bor készíthető belőle, amely a szív örömének, derűjének, vidámságának a jelképe. Talán egy korabeli szólást idéz Jézus, amikor ezt mondja: „Minden fát gyümölcséről lehet megismerni." Az ember is jó vagy rossz gyümölcsöt terem attól függően, hogy mi lakik a szívében.
Cselekedeteink, amelyek mások számára is szemmel láthatóak, visszatükrözik belső világunkat, gondolkodásmódunkat és szándékainkat. Elárulják, hogy mi lakik a szívünkben. Ha Jézus tanítása szerint élünk, azaz viselkedésünkkel, mindennapi magatartásunkkal, szavainkkal és tetteinkkel őrá igyekszünk hasonlítani, akkor jó gyümölcsöt teremhetünk lelkiekben. Olyan gyümölcsöket, amelyek egyrészt a saját üdvösségünket szolgálják, másrészt mások javára lehetünk velük.
Ha valaki felebarátjáról rossz véleménnyel van, az sok esetben csak a saját rosszindulatát mutatja ki ezzel. Ő a rossz fa, amely ehetetlen, rossz gyümölcsöt terem. Aki pedig a jó tulajdonságokat veszi észre embertársában, arról jogosan feltételezhető, hogy jóindulat él szíve mélyén mindenki iránt. Ő az a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem.
© Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmasság Istene! Köszönjük, hogy szerető Atyaként fordulsz felénk és számíthatunk a megbocsátásra. Látod hibáinkat, ismered gyengeségeinket, ugyanakkor erőt adsz nekünk a bűn elleni küzdelemben. Nem emberi érdemeink miatt, hanem azért, mert szeretsz minket. Add meg nekem az őszinte bűnbánat kegyelmét, hogy mindig alázattal álljak eléd! Belátom gyengeségeimet és bűneimet, amelyekért senki mást nem hibáztathatok, csak önmagamat, és vállalom értük a felelősséget. Köszönöm, hogy az ítélet napján igazságosságra és irgalmasságra számíthatok tőled, aki engem és minden embert az üdvösségre hívsz.
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250302.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése