Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21
Elmélkedés:
A megváltás forrása Isten irántunk való szeretete, amelyet nem kiérdemlünk
cselekedeteinkkel, hanem ajándékba kapjuk. A megváltás művében minden
értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért történik. Erről a szeretetről
tanított Jézus, ezt tanúsította a szenvedés vállalásával és halálával.
Reményünk szerint ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk
és feltámadásunk után az örök életben. Isten nem akar minket elítélni
bűneink és engedetlenségünk miatt, hanem a legvégsőkig elmegy annak
érdekében, hogy megmentsen minket. A megváltás titkát így foglalja össze
Jézus a mai evangéliumi részben: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen."
A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött
Fiát adta a világnak, aki a keresztfán feláldozta életét az emberek
megváltása érdekében. Jézus önfelajánlása és áldozata azt eredményezi,
hogy új életet ad neki az Atya a feltámadásban. Ha hiszek Jézus
feltámadásában és kész vagyok arra, hogy felajánljam életemet Istennek,
akkor remélhetek abban, hogy feltámadok az örök életre.
A hit nem kényszer egyetlen ember számára sem, hanem Isten ajándéka,
amelyet elfogadva boldoggá, teljessé és értékessé válik életünk.
Elfogadom-e, hogy Isten teljessé tegye az életemet a hit által?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod
nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk
megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az
élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget
nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
nem múlik.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170426.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése