Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?" Jézus így válaszolt
nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!"
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11
Elmélkedés:
A puszta angyala
Az ortodox keresztény festészetben egy XIII. században keletkezett, görög
ikontípust a puszta angyalának neveznek. Az ikon Keresztelő Szent Jánost
pusztai, sivatagi környezetben ábrázolja, teveszőr ruhában. Az ikon felső
sarkában Krisztus látható, aki kezével megáldja őt. Keresztelő János egy
lebomló könyvtekercset tart a kezében, amelyen az ő Jézusról szóló
hitvallása, tanúságtétele olvasható: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a
világ bűnét" (Jn 1,29). A kép alsó részében a „fák gyökerére helyezett
fejsze" látható, amelyről a jánosi beszédekben olvasunk. Mindezek az
elemek, azaz ruházata, a pusztai környezet és az ő tanítására való
utalások pontosan megegyeznek azzal, amit János személyéről az
evangéliumokban olvashatunk. Az ikon egy dologban azonban eltér az
evangéliumi leírásoktól, mégpedig abban, hogy Jánosnak hatalmas aranyszínű
angyalszárnyai vannak.
Elgondolkoztatóak ezek az angyalszárnyak. Egyrészt arra utalnak, hogy
Keresztelő János az angyalokhoz hasonlóan Isten küldötte, aki Isten
üzenetét közvetíti az embereknek, amikor a megváltó előfutáraként
bűnbánatot hirdet. Másrészt utalnak az ember Isten-keresésére, Isten utáni
vágyakozására, a vágyra, hogy felemelkedjünk, eljussunk Istenhez, mintegy
ki akarunk lépni emberi létünk korlátozottságából. Talán mindannyian
vágyakozunk ilyen angyalszárnyakra, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez,
és szentek, tiszták, ragyogóak legyünk, mint az angyalok.
Az adventi időszakban bizonyára felerősödnek bennünk ezek a vágyak.
Szeretnénk lélekben megtisztulni, s ennek útját mind Keresztelő János,
mind pedig Jézus a megtérésben látja. A mai evangéliumban Jézus Keresztelő
Jánosról mondott szavait olvassuk: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy
prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!" Az
ószövetségi időkben Isten mindig azért küldte követeit, prófétáit, hogy a
választott népet emlékeztesse a törvények és parancsok útjára. A nép
többször megszegte az Istennel való szövetség törvényeit, hűtlen lett az
egyetlen Istenhez, letért arról az útról, amelyet Isten kijelölt számára.
Az idők teljességében, a Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző
időszakban még nagyobb szükség volt arra, hogy a nép odafigyeljen az
isteni figyelmeztetésre, amely most a messiás előhírnökének, Keresztelő
Szent Jánosnak a szavában nyilvánult meg, aki megtérést hirdetett. János
így kezdte működését: „Elment a Jordán egész környékére, hirdette a
bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára" (Lk 3,3).
Az Úr Jézus nyilvános működésének mintegy három esztendeje alatt is a
megtérés áll tanításának középpontjában. Így kezdi tanítását: „Az idő
betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség
jóhírében" (Mk 1,15). És ugyanezzel a gondolattal fejezi be tanítását,
feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében
megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden
népnek" (Lk 24,47). Az advent a bűnbánat és a lelki megújulás ideje
mindannyiunk számára. Engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, megváltó Jézusom! A történelem azt igazolja, hogy a mennyei Atya
megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség
nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az üdvözítő
jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész
vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is
némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat
Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A
hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez
szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak. Adj nekem, Uram, igaz
bűnbánatot!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161211.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése