Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35
Elmélkedés:
A megbocsátás szeretetből fakad
Emlékszem egy tavaly decemberi híradásra, amely szerint az egyik bank
elengedte azoknak az embereknek a hiteltartozását, akiknek házát
Devecserben és Kolontáron elpusztította, teljesen megsemmisítette a
vörösiszap áradat. A döntés 40-50 családot érintett. A pénzintézet
szakemberei bizonyára világosan látták, hogy a teljes vagyonukat
elvesztő emberektől és családoktól aligha tudják behajtani
követelésüket, de mindenképpen nagylelkű volt a felajánlásuk, amellyel
a földönfutóvá vált embereket segítették. Emlékeimben kutatva nem
emlékszem rá, hogy ehhez hasonló eset történt volna a közelmúltban.
Arról viszont nap mint nap hallhatunk a híradásokban, hogy a bank által
megbízott végrehajtó a tartozás fejében értéktárgyakat foglal le
valakinél, vagy a törvénytelen módon kölcsönöket adó uzsorások
verőlegényei erőszakos eszközökkel hajtják be a tartozásokat. Elengedni
a tartozást? Van ennek esélye a mai nehéz gazdasági helyzetben?
Bizonyára kivétel nélkül minden devizahiteles örülne, ha a hitelintézet
elengedné tartozását és országunk is jól járna, ha a külföldi hitelezők
elengednék a magyar állam adósságát, de egyikre sincs esély.
A mai elmélkedésben nem szeretnék tovább foglalkozni a gazdasági
kérdésekkel, mert Jézusnak a mai evangéliumban hallott példabeszéde
valójában nem gazdasági ügyről szól, még akkor sem, ha első pillantásra
annak tűnik. A történetben egy nagylelkű királyról hallottunk, aki
rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának. Ugyanez
a szolga azonban rögtön ezt követően rendkívül szívtelennek bizonyul,
mert egyik társától erőszakos módon követelte azt a kis összeget,
amelyet kölcsönzött neki. Az evangélista nem csak az összegek közti
nagy különbséget hangsúlyozza ki, hanem a kétféle magatartás, a
nagylelkűség és a szívtelenség ellentétét is.
A példabeszéd bevezetése, illetve lezárása egyértelműen elárulja
számunkra, hogy nem pénzügyi tartozásról van szó. Péter apostol a
megbocsátással kapcsolatban tesz fel Jézusnak egy kérdést arról, hogy
hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. E kérdésre
válaszolva mondja el Jézus a példabeszédet az adósságot elengedő
királyról, aki az irgalmas Atyát jelképezi. A történet
végkövetkeztetése arra figyelmeztet minket, hogy az igazságos Istentől
büntetésre számíthatunk, ha nem bocsátunk meg embertársainknak, miként
az irgalmas Atya is megbocsát minden embernek. A példabeszéd elemei
megfelelnek a biblia szóhasználatának, amely szerint a bűnös ember
olyan adós, akinek Isten elengedi adósságát, amikor megbocsátja bűneit.
A megbocsátás ingyenes, Isten irgalmasságának köszönhető. A bűnös
tulajdonképpen nem érdemli meg az elengedést, amely Isten
nagylelkűségéből fakad.
Mindezek után még egy fontos dolgot kell látnunk. Jézus szavainak
újdonsága abban áll, hogy az embernek utánoznia kell az irgalomban
gazdag Istent. A mi Urunk emlékeztet rá, hogy Istennel való
kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet
emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a
megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert
képmutatás volna részünkről Istentől gyógyulást kérni bűneinkre, ha
szívünkben harag él felebarátunk iránt. Mennyire hazug és őszinteség
nélküli volna, ha úgy esedeznénk Istenhez bűneink bocsánatáért, hogy
közben mi talán éppen az igazságosságra hivatkozva követeljük az
ellenünk vétők megbüntetését. A megbocsátás gyakorlása az Istenben való
új élet lényeges eleme. És ez a megbocsátás fakadjon minden esetben
igazi szeretetből, miként Isten is szeretetből bocsát meg nekünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A
tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében
éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és
megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek
legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi
nagylelkűségre!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése