Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a
régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom
nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged
jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a
ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire
kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt
akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld
ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért,
akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei
Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad
mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok!
Mt 5,38-48
Elmélkedés:
Az ellenségszeretet gyertyája
Mert bizony világító gyertya a törvény, amíg el nem fújják – írja egyik
novellájában Tömörkény István. A régies magyar nyelvezetéről és kiváló
humorérzékéről ismert író az igazságszolgáltatásra érti megjegyzését,
amelynek sosem szabad elfújni a törvényesség és az igazságosság lángját.
És bizony világító gyertya Krisztus törvénye, minden szava, amíg el nem
fújják. A leghamarabb talán az ellenségszeretet parancsának gyertyáját
fújnánk el. Mert ez bevilágít szívünk legmélyebb helyeire, lelkiismeretünk
legrejtettebb zugaiba. Az Úr legtöbb törvényét megértjük, azaz azok
értelmét belátjuk, de mit kezdjünk az ellenségszeretet parancsával? Miért
van erre szükség? Miért közeledjünk jószándékkal azokhoz, akik ellenségnek
tekintenek minket? Miért tegyünk jót azokkal, akik ártanak nekünk? Miért
imádkozzunk azokért, akik üldöznek és gyaláznak minket? Ilyen és hasonló
kérdések ébrednek bennünk, amikor az ellenségszeretet parancsa előkerül.
Talán érdemes abból kiindulnunk, hogy nem lehetetlen a szeretet
kinyilvánítása ellenségeink, üldözőink felé és erre több példát is
említhetünk. Ott van például az Egyház első vértanújának, Szent István
diákónusnak az esete, aki megkövezése előtt így imádkozott bántalmazóiért:
„Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" (ApCsel 7,60). Ugyanilyen lelkületről
tanúskodnak Szent Pál apostol szavai, aki missziós útjai során többször
találkozott azzal, hogy ellenségesen fogadták: „Ha átkoznak minket, mi
áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ha gyaláznak minket,
mi jó szívvel felelünk" (1Kor 4,12-13). Idézzük még fel Szent Péter
apostol intését is, amelyet szintén a Szentírásban, az ő első levelében
olvashatunk: „Ne viszonozzátok a rosszat rosszal, sem a szidalmat
szidalommal, inkább mondjatok áldást" (1Pét 3,9). Lám, ő, aki annak idején
arról kérdezte az Urat, hogy hányszor kell megbocsátanunk embertársainknak
(vö. Mt 18,21), évekkel később már világosan hirdeti a szeretetből fakadó
megbocsátás elsődlegességét. Szent Ágoston püspök e kérdés tekintetében az
Úr Jézus példáját említi, aki nem csak szavaival hirdette az
ellenségszeretetet, hanem a kereszten megbocsátott azoknak, akik
szenvedését és halálát okozták. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem
tudják, mit tesznek" (Lk 23,34) – imádkozta.
A szentek sorából emlékezhetünk még Szent Gellért püspökre, aki mielőtt
megölték volna a pogány lázadók, imádkozott értük és megáldotta őket. De
gondolhatunk Mórus Szent Tamásra is, aki nem volt hajlandó esküt tenni a
király hitellenes törvényeire, ezért börtönbe vetették, majd halálra
ítélték. Kivégzése előtt arra buzdította a tömeget, hogy imádkozzanak a
királyért, aki őt halálra ítélte. És gondolhatunk Szent II. János Pál
pápára, aki meglátogatta a börtönben merénylőjét és kifejezte
megbocsátását.
E példák is mutatják, hogy az ellenségszeretet nem lehetetlen az ember
számára. Tegyük meg, amit Krisztus kér tőlünk és legyünk szeretettel
mindenki iránt. A minket bántalmazókra és az ellenséges érzületű emberekre
is úgy tekintsünk, mint akiket Krisztus megváltott, ezért imádkoznunk kell
értük. Legyünk készek mindig a megbocsátásra és a szeretetre!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk! Te minden emberre úgy tekintesz, mint gyermekedre, még azokra
is, akik önteltségükben nem hisznek benned vagy szembeszállnak veled. A
szeretet isteni látásmódot kölcsönöz nekünk és arra indít, hogy a
gyűlöletet és a bosszút űzzük ki szívünkből, és legyünk mindig készek a
megbocsátásra. Miként te a megbocsátással új lehetőséget adsz a
bűnösöknek, ugyanúgy mi is új lehetőséget akarunk adni a szeretet által
azoknak, akikben talán pillanatnyilag felülkerekedett a rossz. Istenünk! A
te jóságod képes legyőzni az emberi rosszat. Segíts minket, hogy minden
emberi igazságtalanságot és gyűlöletet legyőzzünk a szeretet által!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170219.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése