Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a
nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
zokogtatok." Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá:
„Ördöge van." Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a
falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!" Az Isten
bölcsességét azonban művei igazolták."
Mt 11,16-19
Elmélkedés:
Az adventi időszakban a megváltás titkát szeretnénk megérteni. Miért
küldte el a mennyei Atya az ő Fiát, a Megváltót a világba? Mi indította
Jézust arra, hogy megváltásunk érdekében vállalja a szenvedést és a
halált? Miért ereszkedik le Isten a mi emberségünk szintjére?
Egyesek talán úgy vélik, hogy a megváltás annak köszönhető, hogy a
felsőbbrendű Isten megsajnálja az esendő embert és szánalomból megsegíti.
Ha Isten az ő szentsége és az ember bűnössége közti ellentétből vagy az ő
mindenhatósága és az ember kicsinysége közti különbségből indulna ki,
akkor aligha törődne velünk. Jóval többről van itt szó, mint szánalomról!
A szeretet őszinte érzéséről. Arról, hogy Isten kötődik az emberhez,
hozzánk tartozónak érzi magát, még akkor is, ha az ember olykor el akar
távolodni, el akar szakadni e szeretettől. Jézus, aki öröktől fogva
valóságos Isten, egy földi anya gyermekeként született meg és ezzel magára
vette mindazt, ami az emberi életben szép, nemes, de azt is, ami
gyengeséget jelent. Lám, Isten bölcsessége ezt az emberi gyengeséget és
kicsinységet emeli fel azáltal, hogy emberré lesz.
Vannak, akik minden isteni jelet, figyelmeztetést, útmutatást semmibe
vesznek. Az evangélium először azokat említi, akik nem hallgattak
Keresztelő János szavára, majd következnek azok, akik Jézusra nem
hallgattak. Hallgatok-e Isten szavára?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161209.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése