Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
Az ember néha egészen indulatos, s lássuk be, ilyenkor túlzásokra vagyunk
képesek. Bizonyos élethelyzetekben magával ragad minket a hevesség, az
indulat, nem vagyunk képesek uralkodni magunkon, s olyan dolgokat mondunk
vagy teszünk, amelyeket normális esetben sosem. Ilyesmi indulatról
olvasunk a mai evangéliumban. Jakab és János apostolokat elkapja az
indulat, felháborodnak azon, hogy Jézust nem fogadják be az egyik faluban.
Az elutasítás egyébként nem kifejezetten Jézusnak vagy tanítványainak
szól, mert abban a korban a szamaritánusok, azaz a szamariai országrészben
élők meglehetősen ellenséges viszonyban voltak a többi zsidóval, amely
például abban mutatkozott meg, hogy nem adtak szállást azoknak, akik a
jeruzsálemi zarándoklatra igyekeztek.
Jézus helyteleníti két apostola gondolkodását, lelkületét, akik isteni
büntetést szeretnének eszközölni a szamaritánusokra. Kijelenti, hogy
Istennek soha nincs szándékában a pusztítás, nem akarja az ember kárát.
Megmenteni, megváltani jött az embereket, mert a mennyei Atya az emberek
üdvösségét akarja.
Indulataink megfékezését szolgálja, ha nem ellenségként, hanem barátként,
testvérként tekintünk a másik emberre, s ezt akkor is megtesszük, amikor ő
nem a mi elképzeléseink szerint beszél vagy cselekszik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között az első, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
lelkem jegyese. Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem,
mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül
őrizzem meg magam egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160927.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése