2016. szeptember 14., szerda

[Evangelium] 2016-09-14

2016. szeptember 14. – Szerda, A Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés:

Az ószövetség jele a tízparancsolat. A szövetség úgy jön létre, hogy Isten
adja a parancsokat, az ember, a nép elfogadja azt. Isten a törvényeit
Mózes által, két kőtáblába vésve adta népének. Az ószövetség jele tehát a
kőbe vésett isteni parancsolat.
Az újszövetség jele a kereszt és a húsvéti feltámadás. Isten immár nem új
törvényt ad, hanem a Fiát adja oda a kereszten és a Fiúisten, Jézus
Krisztus adja önmagát áldozatul az Atyának, így teljesíti megváltói
küldetését. A feltámadás szintén az Atya adománya, először Krisztus
részesült benne, majd az Isten által rendelt időben minden ember. Az ember
úgy fogadja el ezt az új szövetséget, hogy hisz Krisztus megváltó
kereszthalálában és hisz az Úr üdvözítő feltámadásában. Az újszövetség
jele tehát a keresztre szegezett Fiúisten, aki húsvétkor új életre támad.
Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az új szövetség
megkötésének titkába vezet be minket az evangélium. Jézus, saját
küldetésére és a mennyei Atya akaratára vonatkozóan mondja: „Úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen."
A kereszt érthető nyelven, talán az ember számára legérthetőbb nyelven,
azaz a szenvedés, a testi megtöretés és a lelki kínok nyelvén tudatja
velünk, hogy szeret bennünket az Isten. A szenvedés nyelvét mindannyian
értjük, tehát a kereszt titkát is értenünk kell.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a
beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, a
veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy felismerhessük a jeleit annak,
hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160914.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum