Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön
elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert
Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt
állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta;
olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is
azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a
halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és
börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit
feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned
testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette
volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta,
hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt
vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező
nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas
rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement,
táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király
így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is
esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány
kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte:
„Keresztelő János fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János
fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre
való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért
azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a
börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig
elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték
János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29
Elmélkedés:
A tanítványok missziós útra küldéséről (tegnapi evangélium) és
visszaérkezéséről (holnapi) szóló beszámolók közé Márk beilleszti
Keresztelő János halálának leírását. Az evangélista célja kettős lehetett.
Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni, hogy a tanítványok sorsa
akár a vértanúság is lehet Jézus miatt, hiszen nem mindenki fogadja jó
szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja Jézus
eljövendő sorsával, előrevetítvén ezzel azt, hogy az emberi gonoszság és
féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János „igaz
és szent ember", s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert saját
bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet bűneimre, de az
Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor
és mindörökkön örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése