Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: "Egy
gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem
az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit
teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte
az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal.
Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj
ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka
búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj
nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai
a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek:
Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban
is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Lk 16,1-13
Elmélkedés:
Határozottan és céltudatosan
Egy vándortanító nagy nyilvánosság előtt elmondott beszéde buktatta le azt
a gazdasági vezetőt, akit az illetékes hatóságok rögtön hűtlen kezeléssel
és okirat-hamisítással gyanúsítottak meg. Pillanatnyilag nem állnak
rendelkezésre információk arról, hogy a társai által korábban gazdasági
visszaélésekkel megvádolt személy mit tett, az azonban biztos, hogy
megvádolását követően az általa kezelt javakból bőkezűen jótékonykodott, a
hitelezett személyeket is bevonva különféle okiratok meghamisításába. Ez
utóbbi cselekedete jelentős vagyoni kárt okozott, s emiatt megalapozottnak
tűnik a hűtlen kezelés vádja. Az ügyből jelentős anyagi hasznot húzó
hitelezettek tagadják bűnösségüket, s mindenért a gazdasági vezetőt teszik
felelőssé. A hatóságok értetlenül állnak azon tény előtt, hogy az említett
vándortanító helyeselte a gazdasági vezető cselekedetét.
Tévedés ne essék, nem az elmúlt időszak gazdasági visszaéléseit feltáró,
mostanában mindennapossá váló sajtótájékoztatók egyikét idéztem, hanem
napjaink sajtónyelvén igyekeztem újrafogalmazni az evangéliumban hallott
esetet. Ha Jézus korában lett volna televízió, akkor minden bizonnyal
ehhez hasonló formában szerepelt volna a történet az esti híradóban.
Napjaink számos esetét megismerve azon egyikünk sem csodálkozik el, hogy a
régmúlt időkben is történhettek súlyos, másokat megkárosító visszaélések,
azon viszont mindenképpen megdöbbenünk, hogy a példabeszéd lezárásaként a
csaló tulajdonképpen dicséretben részesül: Az úr dicsérte a hűtlen
intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján
okosabbak a világosság fiainál (Lk 16,8).
A hűtlen intézőről szóló jézusi példabeszéd több eleme is félreértésre
adhat okot, ezért nagy körültekintéssel érdemes azt elemeznünk.
Mindenekelőtt azt érdemes megfontolnunk, hogy vajon igaz lehetett-e a vád,
hogy az intéző hűtlenül kezeli urának vagyonát? Egyáltalán nem lehetünk
biztosak abban, hogy ez valóban így történt. Elképzelhető az is, hogy csak
rosszindulatból, irigységből, igaztalanul vádolták meg őt. A gazda pedig
bármiféle vizsgálat nélkül sajnos el is hitte a rosszakaratú
híreszteléseket, s még lehetőséget sem adott arra, hogy intézője
védekezzen a vádak ellen, amelyek hamisak is lehettek.
Az igazságtalan helyzetbe került intéző gyors megoldást keres. Az
adósleveleket úgy írják át, hogy az adósok tartozását jelentősen
csökkentik. Az intéző valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a
meglehetősen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A
hitelező úrnak persze így is maradt bőséges haszna az üzleteken,
legfeljebb kevesebb. Itt fontos megjegyeznünk, hogy bár a zsidó törvények
Jézus korában szigorúan büntették az uzsorakamatot, ez a hitelezési forma
mégis létezett. Az adósok a rendkívül magas kamat miatt a kölcsönkapott
dolgok sokszorosát fizették vissza. Erről nem szükséges sokat beszélnem,
hiszen napjainkban is vannak hasonló esetek.
Egyértelmű, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás, azaz a
csalás utánzására bátorítja tanítványait, hanem azért dicséri meg az
intézőt, mert nehéz helyzetében leleményes módon sikerült barátokat
szereznie, s ezzel biztosítania megélhetését a jövőben. Jézus nem az
erkölcstelen, törvénytelen eszközök használatára buzdít tehát, hanem
legfeljebb az okos, gyors döntést és a céltudatos cselekvést helyesli.
Céljaink elérésében mindig az igazságosság, a becsületesség és a
tisztesség legyen a vezérelvünk!
A példázat után Jézus különféle mondásai következnek, amelyek egyrészt az
evilági javak helyes használatát ajánlják, másrészt az üdvösség
elnyerését, mint célt állítják a tanítványok elé. E mondások fényében a
példabeszéd lelki mondanivalója a következő lehet: Ismerjük fel
tennivalóinkat üdvösségünk érdekében és ne késlekedjünk azok megtételével!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve,
az embereket szolgálva és Hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet
felé. Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak
megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Céljaim és végső célom
elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése