Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: "A mennyek országa olyan,
mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra,
azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt
a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett.
Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak
volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az
mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve
kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így
lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják
az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?" "Igen!" - felelték. Erre így folytatta: "Minden
írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint
egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő."
Mt 13,44-52
Elmélkedés:
Megtalálni a kincset
Egy kínai történet szerint a parasztembernek egyszer elszaladt a lova a
hegyek felé, s hiába igyekezett visszahívni, a ló bizony elszáguldott.
Mivel ez volt az egyetlen lova, amivel megművelte a földjét, a rokonok és
barátok mind sajnálkozásukat fejezték, hogy ilyen nagy balszerencse érte.
A paraszt pedig csak ennyit válaszolt: "Szerencse vagy szerencsétlenség?
Azt én nem tudhatom." Két hét múlva visszajött a hegyekből az elcsatangolt
ló, de nem egyedül, hanem nyomában egy tucatnyi vadlóval, s ezeket a
parasztember mind befogta. Ekkor ismét eljöttek a barátai, s örvendezve
gratuláltak neki, hogy milyen nagy szerencse érte. Ő pedig megint csak
annyit mondott: "Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom."
Néhány nap múlva a parasztember fia lovagolni akart az egyik új vadlovon,
amely azonban levetette a hátáról, s a fiúnak eltört az egyik lába. A
szomszédok megint csak sajnálkoztak a szerencsétlenség miatt, de a paraszt
most is csak ugyanazt mondta: "Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem
tudhatom." Néhány hét múlva katonák vonultak el azon a vidéken, s minden
hadra fogható fiatal férfit besoroztak. Egyedül a parasztnak a fiát nem
vitték el a faluból, mert törött lábbal neki nem tudták hasznát venni.
A történetet a végtelenségig lehetne folytatni, de nekünk ennyi bőségesen
elég ahhoz, hogy megértsük tanulságát: Egy első pillanatban
szerencsétlenségnek tűnő esemény később szerencsét jelenthet, s fordítva
is igaz: ami hatalmas szerencsének látszik, az később sok baj és
szerencsétlenségnek a forrása lehet. Legyünk óvatosak a minket ért
események megítélésekor, s várjuk meg nyugodtan mindennek a
következményét!
A mai vasárnap evangéliumában Jézus először egy olyan emberről beszél, aki
bérelt földterületen dolgozott, tehát olyan földön, ami nem az ő
birtokában volt. A munka közben nagy szerencse érte, kincset talált a
földben. Aztán egy másik példabeszédet is mond Jézus, amely egy
kereskedőről szól, aki egy értékes gyöngyöt talál. Vajon szerencséjük
volt? Ha csupán földi kincsről volna szó, mindenképpen óvatosnak kellene
lennünk a megítéléssel, mert bár bizonyára mindenki örülne egy hirtelen
jött nagyobb vagyonnak, azért ez a későbbiekben sok baj forrásává is
válhatna. Jézus természetesen nem evilági kincsekről beszél, hanem ez a
kincs az Isten Országát jelenti a példabeszédben. Ebben az értelemben már
egyértelműen mondhatjuk, hogy a földművesnek és a kereskedőnek valóban
nagy szerencséje volt.
De mi is ez az Isten Országa vagy más néven mennyek országa? Nem két,
különböző dologról van szó, hanem ugyanarról. Szent Máté, aki evangéliumát
elsősorban a zsidóságból megtértek számára írta, szándékosan kerüli
írásában az Isten szót, mivel Isten nevét tilos volt kimondaniuk a
zsidóknak. Ezért igen jámbor módon inkább a mennyek országa kifejezést
használja, ami a többi evangéliumban az Isten Országának felel meg. Mi
tehát ez az Ország? A szentírásból nem derül ki egészen világosan, hogy
mit ért ezalatt Jézus, hiszen minden alkalommal csak hasonlatok
segítségével beszél az Isten Országának eljöveteléről és növekedéséről.
Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha az Isten Országa alatt
az isteni üdvözítő szándéknak, akaratnak az érvényesülését értjük a saját
életünkben és az egész emberiségre vonatkozólag. Isten tehát a mi
üdvösségünket akarja. E szándéknak a felfedezése oly nagy örömet jelent
nekünk, mint ahogy a földműves vagy a kereskedő örül a megtalált kincsnek.
S miként a példázatok szereplői mindenüket eladják, mindenükről lemondanak
azért, hogy megszerezzék ezt a kincset, ugyanúgy nekünk is érdemes
mindenről lemondani, hogy Isten üdvözítő törekvése megvalósuljon az
életünkben.
Befejezésül, visszautalva a prédikáció elején elhangzott történethez,
elmondhatjuk, hogy új szólás született: Óvatos, mint a kínai paraszt.
Nekünk azonban nem kell óvatoskodnunk az Isten Országával kapcsolatban!
Szerezzük meg, engedjük, hogy Isten akarata érvényesüljön az életünkben!
Engedjük, hogy az Isten Országa bennünk is növekedjen!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézusnak Szent Anyja! Te, aki az alázatosságban és a nagylelkűségben "az
Úr szolgálóleánya" voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a világ
üdvösségét szolgáljuk. Nyisd meg szívünket Isten országa és a minden
teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira.
II. János Pál
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése