Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát
és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az
Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd
kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre
feszítik, de harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)
hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a
másik pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok,
hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet,
amelyet nekem ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre
így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De
hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok
ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki
első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28
Elmélkedés:
A kísértés, hogy ne Krisztus, hanem az ember legyen a középpontban, az
apostolokat sem kerülte el. Jézus immár harmadszor beszél nekik
szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, de ők mit sem törődnek
ezzel. Együttérzésük teljes hiányáról tanúskodik, hogy Jakab és János
dicsőséges trónra vágyakoznak, de a többiek is ugyanígy
gondolkozhattak, különben nem nehezteltek volna meg két társukra.
A mi vágyaink, ambícióink, elképzeléseink és terveink is sokszor
egészen hatalmasok. Vágyakozunk az elismerésre, a földi dicsőségre és
az üdvösségre, a mennyei jutalomra is. Ehhez azonban keresztút,
önfeláldozás, szolgálat vezet, melyet Krisztus tanítványának – a
Mestert követve – vállalnia kell.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!
________________________________
\
Aktuális:
„Tiéd a döntés – mondd ki bátran, ami a szíved mélyén van, és merjél
döntéseket hozni!" Ezzel a mottóval szervez 20–30 év közötti
egyedülálló fiatalok számára hétvégét a Házas Hétvége Mozgalom.
Bővebb információ:
http://www.magyarkurir.hu/node/34018
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése